Kiss Gabriella

A kockázat színháza

Fejezetek a kortárs magyar rendezői színház történetéből


A történet iróniája

Kékesi Kun Árpád tanulmánya a dramatikus szövegek „radikális átértelmezését” tekinti a Mohácsi-rendezések legjellemzőbb sajátosságának. (Kékesi Kun, 1998: 99–100) Ma már színháztörténeti tény, hogy míg az átértelmezés jelenségét kezdettől fogva lelkesen üdvözölte és elemző figyelemmel követte a kortárs kritika, addig e radikalizmus mibenlétének vizsgálatára sokkal kevesebb energiát fordított. Pedig e nélkül valószínűleg nem lehet érdemben megfogalmazni, hogy az átírás tekintetében miben különbözik a ma már legendává vált Csárdáskirálynő 1914 például Telihay Péter A víg özvegyétől1 vagy a Tévedések végjátéka avagy tévedések víg játéka Máté Gábor Szeget szeggeljétől.2 Maga a rendező elsősorban nem az aktuális mondanivaló megszólaltatásának igényével vagy hangsúlyosan 21. századi olvasási móddal indokolja az át- és beleírás szükségszerűségét, hanem „csupán olyan élő előadást szeretne teremteni, amely magával ragadhatja a nézőt”.3 Ennek a frissességnek a természetéről sokat elárul, ha – összehasonlításképpen – röviden kitérünk a kortárs magyar rendezői színház másik hírhedt átírójának, Alföldi Róbertnek a rendezéseire.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 613 9

Ez a könyv a kétezres évek elején meghatározó hazai előadásokkal foglalkozik. Olyan befogadói magatartás körvonalazására vállalkozik, amely tényleges élményként tudja megszólaltatni a közvélemény szerint botrányosnak, undorítónak, illetve unalmasnak tartott, ám a mindmáig meghatározó realista hagyománnyal érdemben és következetesen vitatkozó rendezéseket.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-a-kockazat-szinhaza//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave