Kiss Gabriella

A kockázat színháza

Fejezetek a kortárs magyar rendezői színház történetéből

A kockázat tipológiája

A kortárs európai színháztudomány három, orientációs pontként választott munkájának vizsgálata azt igazolta, hogy a „paradoxon kultúráját” a mise en scène olyan elméleti, történeti és módszertani kategóriája tudja modellálni, amely a színházolvasás horizontjába helyezi a színházi esemény „kérlelhetetlenül” fizikai pillanatait is. Mintegy (és akarata ellenére is) arra kényszeríti a (gyönyörködéshez szokott) nézői tekintetet, hogy ne forduljon el azoktól a (kíváncsiskodást igénylő) folyamatoktól, amelyek esztétizáló erejüknél fogva bizonyítják, hogy a dramatikus tér, idő és alak minél tökéletesebb referenciális-mimetikus azonosítására törekvő színrevitelek is beleütköznek a színészi és a nézői test (performatív) ellenállásába.1 Vagyis amikor „a színre vitt identitás” történetének egészen kortárs fejezete a normativitás színreviteleként íródik, akkor újszerűsége abban a hol vulkánszerűen robbanó, hol folyamatosan áradó disszonanciában ragadható meg, amely folyamatosan megakadályozza, hogy aisztheszisz–kinézis–szemiózis bűvös háromszöge szabályos (ti. kényelmes, harmonikus) síkidommá váljon.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 613 9

Színháztudomány

Ez a könyv a kétezres évek elején meghatározó hazai előadásokkal foglalkozik. Olyan befogadói magatartás körvonalazására vállalkozik, amely tényleges élményként tudja megszólaltatni a közvélemény szerint botrányosnak, undorítónak, illetve unalmasnak tartott, ám a mindmáig meghatározó realista hagyománnyal érdemben és következetesen vitatkozó rendezéseket.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-a-kockazat-szinhaza//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero