Kiss Gabriella

Bevezetés a színházi előadások világába

A francia klasszicizmus színháza

Az európai színháztörténet „hosszú XIX. százada” a klasszicizmus jegyében indult. Az úgynevezett hármas egység követelményét a francia klasszicizmus „törvénnyé” és egy évszázadra az európai színház- és drámatörténet fő orientációs pontjává teszi. „Mindenütt, amikor a hármas egységet vitatták, tulajdonképpen a színpadi megvalósítás realizmusának kérdését vitatták” – mondja Gustave Lanson (A színház világtörténete I. Bp., 1986. 268.). Elhiszi-e az Hôtel de Bourgogne nézője, hogy a rosszul megvilágított színpadon álló néhány fa erdő, a medence tenger, a hős az előadás ideje alatt éveket öregszik, „az első fölvonás utolsó jelenetében Rómában szónokolt, a második fölvonás első jelenetében Athénban vagy, ha tetszik, a nagy Kairóban van” (Jean Mairet in: A klasszicizmus. Bp., 1963. 112.). Minden kornak megvan a maga valóságképe. A középkori passiójátékok nézői számára a legigazabb valóság zajlott le az egyszerű deszkaemelvényen, és a Globe közönsége is tudomásul vette a jelzett díszleteket. A korai felvilágosodás racionalizmusa számára a természet (ahogyan a társadalom is) a gondolkodás tiszta elveiből megismerhető, rendezett egész, és az ember fedezi fel az ezt biztosító vezérelveket, szabályokat. Így a művészetnek – különösen a színháznak – az a feladata, hogy ezt a feltérképezett, tökéletes rendet (ezt a természetet) utánozza. Egy olyan korban, amelynek valóságfelfogása a józan észen alapul, „a színpadi szabályok nem tekintélyen, hanem az értelmen alapszanak. Nem példákra épülnek, hanem a természetes ítélőképességre” (D’Aubignac in: A klasszicizmus. Bp., 1963. 116.). A „valószerű” pedig még kényesebb fogalom, hiszen érthetőbb, tetszőbb, illőbb, mint a valóság, azaz nem szabad a jó ízlésnek és a józan értelemnek ellentmondania – a művészetnek a „megjavított természet tükrévé” kell válnia. Így válhat kérdésessé, ki milyen értékrendet diktál, és mi alapján dönti el, hogy mi a jó.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 612 2

Színháztudomány

A színházi esemény a „jelenvalóság jegyében pereg le. Minden színjátszás fölött az örök most lebeg, változtathatatlan rendeltetése és hivatása, hogy drámaírót, színészt és közönséget a jelen pillanat tüzével egy közös élményben forrasszon össze.” (Hevesi Sándor).

Míg egy könyvet, egy videofilmet bárhová magunkkal vihetünk, hogy megnézzük, elolvassuk; hogyan „fogunk a kezünkbe” egy előadást, melynek lényege éppen megismételhetetlenségében rejlik?

A könyv írója hiszi, hogy a színházelmélet alapvető kérdéseinek megválaszolása a problémamegoldás szellemi kalandját jelenti; hogy az elmúlt korok előadásai, színházi reformjai, botrányai, a színész művészete ma is izgalmas és a 90-es évek előadásainak megértéséhez segítséget nyújtó élménnyé válhatnak; s hogy az előadáselemzési ötletek ismeretében még nagyobb élvezetet nyújt majd egy-egy színházi esemény.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiss-bevezetes-a-szinhazi-eloadasok-vilagaba//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero