Az integritási kontrollok meglétének és tényleges működésének értékelése még nem ad választ arra a kérdésre, hogy érvényesülnek-e a szervezeti értékek a mindennapokban, azaz a vezetők és a beosztottak napi munkájuk során ezen értékek szerint cselekszenek-e. Nem könnyű erre a kérdésre tényekkel alátámasztott választ adni. Segítségül hívhatjuk azonban a teljesítményértékelést mint analógiát. Az egyes szervezeti egységek, illetve dolgozók teljesítményét csak akkor lehet objektíven értékelni, ha előre kijelölték azokat a célokat, amelyeket az adott szervezetnek vagy dolgozónak teljesítenie kell, és pontosan meghatározták, hogy a cél megközelítését, elérését milyen indikátor segítségével mérik majd. Ebben az esetben a teljesítmény mint a kitűzött cél elérésének foka egyértelműen mérhetővé válik. A mérést követő értékelés során legfeljebb azt lehet mérlegelni, hogy az elvártnál rosszabb vagy jobb teljesítményben mennyire játszottak szerepet külső tényezők. Ezek hatását figyelembe lehet venni, amikor a teljesítmény elismerésére kerül sor. Fontos hangsúlyoznunk, hogy magának a mérésnek mindig tényszerűnek kell lennie. (Ez elvi szinten azt jelenti, hogy az elért eredmények előre meghatározott módon való mérését akárhányszor megismételve mindig ugyanarra az eredményre jutunk.) A mérés eredményeinek értékelésénél már használhatunk az eredetitől eltérő szempontokat, ha azokat indokolni tudjuk.