Az értékkövető magatartás nem a szervezetek belügye. Közérdek fűződik ahhoz, hogy a magánszféra és a közszféra szervezetei kövessék azokat az értékeket, amelyeket a jogszabályok rögzítenek. A modern jogalkotásban a törvények már nemcsak előírásokat tartalmaznak, hanem – tipikusan a preambulumukban vagy az első paragrafusaikban – értékeket is kinyilvánítanak. A jogalkotói szándékot így közvetítik a jogszabály hatálya alá tartozó természetes és jogi személyek felé. Demokratikus államokban a jogalkotói szándék a társadalmi elvárásokat tükrözi, következésképpen a jogszabályok fogódzókat adnak az etikus magatartáshoz. Vegyünk egy példát! Egy törvény rögzíti a közpénzekkel való átlátható gazdálkodás követelményét. Ezzel összhangban előírja, hogy a közpénzből gazdálkodó szervezeteknek az ötmillió forint feletti összegű szerződéseiket honlapjukon nyilvánosságra kell hozniuk. Az ötmilliós határ egy könnyebbség a szervezetek számára, hogy ne kelljen kis értékű szerződések tömkelegét feltenni a honlapjukra. Ami nem jelent felmentést az alól, hogy a szervezet a közpénzek minden forintjával átlátható módon gazdálkodjon, mivel az átláthatóságot a törvény általános érvénnyel fogalmazza meg. Következésképpen jogszabályi előírást nem sért, de a törvényben kinyilvánított értékkel és a mögöttes társadalmi elvárással ellentétes, azaz etikátlan, ha a szervezet valamely egységének vezetője széleskörűen 4,9 millió forint értékű szerződéseket köt, hogy így kerülje ki a szerződések nyilvánosságra hozatalának követelményét.