Ha trendekkel foglalkozunk, terminológiai problémákba is ütközünk. Gyakran nehéz különbséget tenni a trendkutatás és a jövőkutatás között, sőt ha itt még a Corporate Foresightot is külön kategóriaként nevesítjük, akkor a három kategória között. Simon megállapításai szerint is közeledik a jövőkutatás a trendkutatáshoz, és mindkettő a piaci szférát egyértelműbben kiszolgáló Corporate Foresighthoz (Simon, 2011), mert a cégek gyakran kérdezik meg a tanulmányok olvastán, hogy „na és ebből számomra mi következik?”. A továbbiakban a trendkutatás és a jövőkutatás kapcsolatára koncentrálunk, és így gondoljuk végig a feladatokat. Nyilvánvalóan mindkét tudományterület ugyanazt a célt tűzi ki, nevezetesen a jövőbeni helyzetek, események elemzését. Jelentős különbség van azonban abban, hogy milyen időhorizontot és mennyire komplex témakört vállalnak. „Klasszikusan” a jövőkutatás a makrotémákkal, az emberiség jövőjével foglalkozik, főképp évtizedekben gondolkodva, prognózisokat, komplex jövőképeket alkotva (Hideg, 2012). A trendkutatás inkább középtávon és a fogyasztók magatartását befolyásoló jelenségek vizsgálatával teljesíti feladatát. Felvetődhet persze az a gondolat is, hogy erőltetett a két terület különválasztása. A két irányzatot több jellemző is elkülöníti, de a gyakorlatban, a felmerülő kutatási problémák megoldásában komoly átfedések mutatkoznak, így számos esetben nehezen értelmezhető a különbségtétel. Talán a megrendelői kör jelent mégis differenciát, mert a cégek túlnyomórészt inkább középtávon gondolkodnak (bizonyos iparágak persze évtizedekben mérik a tervezési időtávot) és így a trendkutatást preferálják, míg a közösségi fogyasztást érintő kérdésekben az alapvetően kormányzati megrendelésre történő vizsgálatok a jövőkutatást hívják segítségül. A 3.1. táblázat összefoglalja a jövőkutatás és a trendkutatás összehasonlításából eredő különbözőségeket.