A háztartások átstrukturálódásának üteme látszólag lelassult, a nagyobb arányok kialakultak. A kétszemélyes háztartásokban élettársi kapcsolatban együtt élők, házasok vegyesen találhatók (Monostori–Őri–Spéder, 2018). Vizsgálati szempontunk szerint a DINK’s csoportot a fiatal koruk és a gyermektelen állapotuk alapján határolhatjuk le, ily módon ez a halmaz csak egy része a kétszemélyes háztartásoknak. Az együttélés során vannak szándékolt és csupán átmeneti gyermektelenséggel jellemezhető párok. A mai szociális környezet elfogadja a gyermektelen párokat is, bár nálunk leggyakrabban nem a szándékolt gyermektelenség a jellemző, hanem a termékenységi probléma miatt kialakult helyzet. Trendkutatók szerint azonban növekvő a szándékoltan gyerekek nélkül maradó párok száma. Ennek oka az is, hogy a gőzerővel végzett munka mellett egyre többen „kicsúsznak” a gyerekvállalási időből, vagyis nem annyira elutasított, mint inkább „elszalasztott” a gyermekvállalás. A „karrierpárok” gyakran a kényelem, az önmegvalósítás miatt maradnak gyermektelenek, illetve a kiürülő kapcsolat miatti szakítások következményeként. Megjelennek a „hobbipárok” is, akik például egy-egy utazás vagy közös vállalkozás miatt folytatnak közös életet gyerek nélkül. Ide sorolhatjuk a „kirepült” gyerekes párokat is, de az ő szegmensükkel más fejezetben foglalkozunk. Statisztikailag nehezebben megragadható a „meleg” párok csoportjába tartozók száma, de ebben a halmazban lehetnek ők is, mint egynemű, de kétszemélyes háztartástagok (Eisingerné–Bakó, 2019). Lehetnek a DINK’s csoportban szexuális kapcsolat nélküli együtt élők is, akik például csak közösen bérelnek egy lakást, vagy együtt élnek az egyik tag ingatlanában. Az egy gyerek, egy szülő kapcsolatban lévők is ebben a kategóriában jelennek meg, főképp anya-gyerek viszonylatban, ha az anyát stílusa nem viszi át a szingli kategóriába. A szándékoltan apa nélkül gyereket vállaló nők, akik vagy nem találtak partnert, vagy nem megfelelőt, szintén ebben a csoportban vannak, csak más motivációval.