Leegyszerűsítve fogalmazzuk meg a célcsoport jellemző vásárlási magatartását, igényeit akkor, ha azt állapítjuk meg, hogy az átlagoshoz képest magasabb jövedelemmel rendelkező csoportról van szó, amelynek tagjai érzelmi, társas életük terén és ehhez kapcsolódóan hajlandók többletkiadásokra. A legtöbb embernek ez a szűk csoport lebeg a szeme előtt, ha a szinglikre gondol, de a valóság kevésbé rózsás. A nyitott, szabadon meghozott döntésekkel jellemezhető életformát élők nagy vonzerőt jelentenek más csoportok számára, mintaértékűek mindaddig a környezet számára, míg az állapotuk szabadon választottnak tűnik, amikor már inkább kényszer az egyedül és/vagy gyerek nélküli élet, akkor gyakori a kritizálásuk, megszűnik a „csodálatuk”, „törleszt” a környezet, pletyka tárgyává válnak (Szvetelszky–Bodor-Eranus, 2020). Átlagon felüli fogyasztásuk területei közül emeljük ki a legjellemzőbbeket: a test megjelenítése (ruha, kozmetikumok, fitnesztermékek, -szolgáltatások), a fiataleszmény követése, az outdoor szolgáltatások (éttermek, kávézók, mozi, színház, események), kényelmi termékek, szolgáltatások (bejárónő, félkész- és készételek, partiszerviz), utazások, egzotikus és extrém sportos utak, nagy társaságok együttes utazása, hosszú hétvégék, csoportspecifikus olvasnivalók, magazinok, „csajirodalom”, kommunikációs kiadások (telefon, internet, tág értelemben a csevegős összejövetelek), speciális lakás vagy bérlakás, lakberendezés, érzelmi töltésű termékek (haszontalannak tűnő apróságok, kis tárgyak), esetleg könnyen gondozható háziállatok, lelki tanácsadás, személyiségfejlesztő tréningek, tanulás (saját vagy munkahelyi finanszírozással), önmegvalósító kurzusok hobbi tevékenységekre (festés, énektanulás, lakberendezés), pénzügyi termékek (Zsótér, 2018).