Az életívcsoporttal nehéz jól kommunikálni, mert ugyan számos területen rászorulnak a tanácsra, a számukra új termékek vásárlásánál tanácsadásra, csak éppen ezek az új vásárlási területek nem töltik el örömmel őket (például szemüveg, fogápolás, gyógyszerek, ránctalanító, sportruházat, ami nem „emeli ki” az alakot), így ezek nyilvános vállalását nehezen teszik meg. Egyik legmegrázóbb „élmény” a test változása. Most ne a szépészeti vonatkozásokat emeljük ki (bár az is fontos), hanem az egészség kérdéskörét. A szubjektív módon értelmezett egészségi állapot 45 évtől kezdődően határozottan a negatív tartományba mozdul. Ez az a töréspont, amikor többen adnak saját egészségi állapotukra rossz minősítést, mint jót. Az önértékelés testi problémákat, betegségeket, de életerőt és életszemléletet is tükröz. Halmozódik a probléma, ha a testtömegindex alapján nézzük a korcsoportot. Egyértelmű, hogy a kohorsztagok több mint fele túlsúlyos vagy elhízott, ami az önkép további romlását eredményezheti. A 40-es, majd 50 éves kortól kezdődően egyre csökkenő a sportolók aránya, vagyis kevésbé aktívak a férfiak és a nők, bár a férfiak minden kohorszban magasabb sportolási arányt mutatnak. Ha a kedvelt sporttevékenységeket nézzük, kiderül, hogy a kerékpározás – vélelmezhetően a kisebb településeken – kiemelkedő, valamint főképp az idősebbeknél a kondicionáló és a gyógytorna (Hegedűs–Csóka–Törőcsik, 2020). Ebben az aktivitásban már a betegségelhárítás is szerepet játszik. Van azonban egy speciális jelenség, amire a kommunikáció során tekintettel kell lenni, nevezetesen az, hogy az ötven év felé tartók egy csoportja határozottan kézbe veszi egészségének tudatos őrzését, költ rá, tesz érte, így az összes vizsgált korcsoporthoz képest tud fordítani egészségi állapotán.