A természeti veszélyek hatásának csökkentését jól meghatározott irányokban, illetve pontokon („hot spot”-okon) kell megoldani. Ez azt is jelenti, hogy a beavatkozás megalapozottan mindig csak a konkrét esetekben, a hatótényezőkre figyelve valósítható meg. Kezdetben azt is el kell dönteni, hogy a veszélyek kezelésének milyen irányát választjuk. Ez a hatáscsökkentés – amelyet részletesebben az egyes veszélyekhez kapcsolva a következő fejezetekben bemutatunk – alapvetően ugyanis két irányból közelíthető meg. A cselekvés egyrészt reaktív lehet, azaz a megjelenő hatás már megvalósult, és káros következményeinek mielőbbi orvoslása a cél, másrészt lehet proaktív, amelyben megelőző intézkedéseket teszünk, hogy a természeti veszélyeket esetleg megelőzzük, hogy az előforduló kár minél kisebb legyen. Egy földrengés nem elkerülhető, de proaktív hozzáállás esetén például cunamifigyelmeztető rendszert működtethetnek (ilyen Indonéziától a Karib-szigetekig sok van), amely kellő felkészülési időt ad a személyi biztonság elérésére. Az építkezéseknél is fontos tényező a földrengésbiztonság, vagy például olyan hálózat kiépítése, amely tűzesetkor lehetővé teszi, hogy a védett pontok könnyen elérhetők legyenek.