A becsapódás következtében keletkezett mélyedések a Föld sajátos domborzati formáit alakították ki. Ugyanakkor kutatásuk a felszínalaktani formák közül viszonylag elhanyagolt volt, mert felismerésük csak az elmúlt fél évszázadban valósult meg a légi és űrfelvételek alapján. A becsapódások nemcsak különleges geomorfológiai formákat okoznak, hanem a földrajzi környezetet is átalakíthatják. Az általuk kiváltott környezeti változások globálissá is válhatnak, ugyanis egy-egy nagyobb méretű égitest becsapódása a Föld tömegét, forgási sebességét, pályáját, forgástengelye irányát és ezáltal éghajlatát és hőháztartását, az óceánok vízszintjét, a tengervíz mozgását és ezáltal az élővilágot is megváltoztathatja, és ezek áttételeként hat a társadalomra is. A földi asztroblémek felkutatása azért is nehezebb, mert ezek a formák viszonylag rövid életűek. A sem terresztrikus légkörrel, sem vízburokkal nem rendelkező égitesteken minimális a denudáció, ezért a Holdon például sokkal hosszabb életűek a meteorkráterek. A Földön a robbanás után kialakult új felszíni formakincs, de főleg a kráterperem a denudáció hatására pusztulni kezd, a kráter belső része pedig feltöltődik az erózió anyagával.