A klímaváltozás a globális/regionális hőmérséklet és más éghajlati elemek (pl. csapadék) hosszú távú alakulásának sajátosságait jelenti. Maga a klímaváltozás nem idegen elem a Föld globális éghajlatának alakulásában, hiszen a jégkorszakok idején nagy területeken 10 ºC-kal hidegebb, míg számos földtörténeti korban jóval melegebb körülmények uralkodtak, amit például a pálmafák egykori sarkvidéki jelenléte is jelez. A klíma jellemzőinek változása kisebb, azaz ezer–tízezer éves léptékben eléggé jól ismert, de az elmúlt 2,5 millió év is (ami magában foglalja a pleisztocén jégkorszakait) a meleg és a karaktert adó hideg, száraz és nedves szakaszok egymás utáni szakaszaiból állt össze. Az utolsó kb. 10 ezer év alatt (a holocénben) is ugyanez a hullámzó hideg-meleg, illetve száraz-nedves környezet volt jellemző a Kárpát-medencében is, de a változás trendje melegedő volt. Az utolsó évezred is ebben a ritmusban telt, a legnagyobb ingást az úgynevezett „kis jégkorszak” jelentette, kb. 1350 és 1850 között, amikor bár régiónként időben eltérő, de az egész északi féltekét érintő lehűlés történt. Azután szerényebb melegedés volt a jellemző az azóta eltelt rövid időszakban.