A földrengések évi előfordulásának elemzésére többféle adatbázis áll rendelkezésre. Szinte minden országban vannak a földrengés mérésére alkalmas, a gyorsulást három irányban mérni képes szeizmográfok, amelyekből az országok mérőhálózatokat üzemeltetnek. Így a rögzített hullámok alapján minden rengésnek pontosan azonosítható az epicentruma és a rengés magnitúdójának az értéke. Sok országban valós időben elérhetők ezek az adatok. Az amerikai USGS (USGS, 2020) globális léptékben is minden 2,5 M értéknél nagyobb rengést rögzít térképen, annak helyét és hipocentrumát is (néhány perccel a rengés után). Hasonlóan működik az Európai–Mediterrán Földrengésjelző Centrum (European-Mediterranean Seismological Centre), ami globálisan szolgáltat adatokat akár egy évre visszamenően a 2,0 M-nál nagyobb rengésekről (EUEQ). Az adatszolgáltatás gyorsaságát jelzi, hogy e sorok írásakor (2020. május 17-én 13 óra 58 perckor) már látható volt a Nevadában ugyanezen napon 13.44-kor kioldódó, 2,0 M erejű, valamint a Tongán 13.49-kor kirobbant 5 M erejű rengés adata is. A Kárpát-medencében ugyancsak számos automata földrengésjelző detektálja a jelenségeket, az adatok feldolgozása és online közreadása is automatizált. Itt jóval kisebb magnitúdójú rengések a jellemzők, bár gyakoriak az 1,5–2 M alatti, nem érzékelhető mozgások. Az érezhetőek száma évente 100-120, és csupán négy-öt földrengés ér el akkora nagyságot, hogy kisebb károkkal járjon, míg az erős, nagyon nagy károkat okozó, 5,5–6,0 magnitúdójú földrengés negyven-ötven évenként jelentkezik (foldrenges.hu).