A tömegmozgások alatt olyan, a gravitáció közvetlen (és emellett pl. a szél, víz közvetett) hatására kioldódó folyamatokat értenek, amelyek során a szikla, a törmelék vagy a talaj a lejtőn elmozdul. Amennyiben lejtős felszínnel és az azon lefolyó csapadék hatásával számolunk, akkor logikailag a vonalas és a lejtő lemosását végző felületi talajerózió is ebbe a csoportba lenne sorolható. A víz és szél által okozott talajerózió azonban jellemzően a talaj felső rétegeit érinti, általában lassú folyamatként hat (részletes elemzése a 6.5. fejezetben található). A fagyott altalaj esetén kicsit összetettebb a kérdés. A tömegmozgások csoportjába tartozó folyamatok egész üledékrétegek és blokkok lejtőn történő mozgását jelentik. A mozgás típusától függően ezek általában epizodikusan (pl. hegyomlás), ritkábban periodikusan (pl. kő- és talajpergés); illetve olykor nagyobb sebességgel jelentkeznek (pl. lavina), mint a csapadékellátottság függvényében olykor szinte folyamatosan és lassabban zajló talajerózió. A lejtős folyamatok sajátossága, hogy összességében a talajerózió sokkal több anyagot távolít el, mint az egyéb típusok (pl. omlások, csuszamlások), de az egyszerre megmozgatott nagy tömegű anyag nehezen kezelhető jelentős károkat tud okozni.