Az elmúlt évtizedek egyre gyakrabban előkerülő gondja azoknak a főként természeti eredetű károknak a megjelenése, amelyek az emberek mindennapi életét és gazdasági helyzetét érintik. Ezeket a károkat gyakran a természeti veszélyek hatásának tulajdonítják, amely a vulkánkitöréstől a földrengésen át az aszályig sok mindent jelenthet. A természeti veszély általános fogalma alatt olyan szokatlan, szélsőséges, extrém eseményt értenek, amely hatásával ökológiai és ökonómiai kárt okozhat. Ez a hatás vonatkozhat az emberi életre, egészségügyi állapotra, vagyoni károsodásra, érinti a társadalmat és gazdaságot, illetve általában a környezetet (UNISDR, 2009a). A veszély intenzív megjelenésére, azaz a katasztrófára az UNISDR-től (az ENSZ katasztrófacsökkentéssel foglalkozó szervezetétől) van ugyan definíció, de az nem általánosan elfogadott, illetve elterjedt. Eszerint katasztrófáról akkor beszélünk, ha a természeti veszély következményeként a halottak száma tíz felett van, illetve száz vagy több ember érintett benne, vagy szükségállapotot hirdetnek, vagy nemzetközi segítséget kell igénybe venni. Függetlenül attól, hogy a kárt okozó veszélyek száma nő-e vagy sem, az biztos, hogy részben a kommunikáció és a szélesebb társadalmi rétegeket elérő média, részben a népesség számának növekedése, illetve az egyének jobb egészségügyi és anyagi állapota miatt az emberek érzékenyebbé váltak ezekre a hatásokra. Tehát a természeti veszélyek mindig az extrém természeti események és az emberi lét közötti valamiféle kölcsönhatásként jelennek meg, azaz nehezen értelmezhetők az élő környezet nélkül. Emiatt beszélhetünk potenciális és aktuális veszélyről is (Montz et al., 2017). Mindezek azt is jelentik, hogy a természeti veszélyek menedzsmentjénél nemcsak természeti elemek, hanem a természeti-társadalmi rendszer működésének ismerete is fontos.