A természeti veszélyek hatásának vizsgálatakor elsősorban azt vizsgáljuk, mekkora károkat okoznak emberi életben, egészségben. Más természeti veszéllyel összevetve a köd hatása szerénynek mondható, de az olykor hozzá kapcsolódó környezeti ártalmakkal együtt kritikus helyzetet tud teremteni. A hatásának elemzésekor nem is annyira a köd előfordulása az igazán veszélyes helyzet, mert ebben nehéz „versenyezni” a Kanada északkeleti részének évi 200 ködös napos értékével (kb. 20-40 nap/év jellemző Európában). Inkább a ködös állapot rossz minőségű levegővel történő kombinálódása okozhatja a kritikus helyzetet. Más szavakkal: nemcsak a köd sűrűsége (például látástávolság drasztikus csökkenése), hanem a szennyező anyagok (pl. SO2, égéstermékek) légkörbe jutása okozhat súlyos hatást. A köd és a légszennyezés összekapcsolódásának következménye már az 1200-as évektől komoly gondot okozott Londonban, de nagyobb katasztrófa csak az 1952-es köd és füst hatására következett be. A második világháború után ugyanis a rossz minőségű, magas kéntartalmú szénnel történő tüzelésnek, a megnövekedő autóforgalomnak és a ködnek köszönhetően fullasztó, a közlekedést és a társadalmi eseményeket ellehetetlenítő hatása volt (pl. bezártak az iskolák, a mozik). A fullasztó füst következményeként több százezer ember szenvedett az enyhébb-súlyosabb légúti megbetegedésektől, míg a halálos áldozatok számát 6-12 ezerre becsülték (Bertus–Barcza, 2006). Ennek az eseménynek a következtében rendeletekkel szabályozták a levegőbe juttatott szennyező anyagok mennyiségét, csökkentve a szmogkialakulás kockázatát, illetve kidolgozták és azóta számos országban alkalmazzák a szmogriadórendszert. A levegő minősége a korábbiakhoz képest javult Angliában, ezért ritkábban kell szmogriadót tartani.