Ezek a trópusi ciklonok jelentik globális léptékben számos területen a legsúlyosabb természeti veszélyt. Különösen érzékenyen érintik a tengerparti területeket, ahol az óriási szélsebesség és a nagy csapadék mellett jelentős áradásokat is okozhatnak. A hurrikánok vagy tájfunok a partokat elérve 6–8 m magas vihardagályt kelthetnek, ami akár 80–120 km hosszúságú tengerparti szakaszt is érinthet. Az előbbi példáknál maradva a Katrina hurrikán például az egyébként nagyrészt tengerszint alatt fekvő New Orleanst öntötte el, amelynek lakossága eredetileg 500 ezer fő feletti volt, majd a szélvihar következményei miatt 200 ezer főre csökkent, és csak az intenzív helyreállítási munkák eredményeként nőtt napjainkra 400 ezer főnél többre. Az USA területét érintő hurrikánok okozta halálos áldozatok számát és pénzügyi károk értékének változását a 4.2. ábra jelzi. A Haiyant (Fülöp-szigetek) elérő tájfun okozta áradás mélyen benyúlt a szárazföldbe, és összesen 6340 ember életét követelte, miközben több mint 650 ezren vesztették el otthonukat. Ez is érzékelteti ezeknek az alacsony fekvésű, sűrűn lakott part menti régióknak az egyes természeti veszélyekkel szembeni kiemelkedő érzékenységét. Így érthető, hogy a természeti veszélyek okozta halálozások 85%-a és a teljes gazdasági veszteség 39%-a Ázsia azon térségeiben történt, ahol a népesség nagy százaléka él.