A csapadék a légkörben jelenlevő vízpárának a más környezeti elemektől függő megjelenési formája, típusa és mennyisége kétségtelenül egy régió éghajlatának fontos jellemzője. A csapadékképződés folyamatát a légkör lehűlése indítja be, ekkor tud az telítetté válni. A víz kicsapódása először apró cseppek formájában jelenik meg. A hulló csapadék legkisebb szemcseátmérőjű eleme a kis intenzitású szitálás, amely cseppek nagyobb szemű, de hasonlóan folyékony halmazállapotú esővé állhatnak össze. Az extrém esők alatt a napi legnagyobb mennyiséget adják meg mm-ben (meteorológiában használt indexe: RX), illetve az extrém intenzitást a csapadék nagyságának és a csapadékos napok számának arányával mérik (indexe: SDII). A heves feláramlással (konvekciós módon) képződő nagy átmérőjű vízcseppek nagy intenzitású záporok formájában tudnak megjelenni (amelyek rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadékot eredményeznek: csúcstartó az egyórás csapadékmennyiségben Réunion szigete, ahol 1952-ben 1 óra alatt 1830 mm eső esett). A hulló csapadék más halmazállapotban is megjelenhet, például jég vagy hókristályok formájában. Így havazás esetén szilárd halmazállapottal is találkozunk, amely esetben a kristályok a hőmérséklet alakulásától függően alakíthatják ki szabályos hatszögletű formájukat.