Az árvizek jövőbeli alakulása elsősorban a klímaváltozástól függ. Ennek tendenciája csak becsülhető, mert azt sok más, például emberi tényező befolyásolja. Nem véletlen az IPCC által használt többféle szcenárió forgatókönyve. A hatások sok tényezője miatt a jelenlegi globális árvízkockázat-előrejelzésekbe korlátozottan lehet integrálni a várható társadalmi-gazdasági fejlődés és az éghajlatváltozás kombinációját (Winsemius et al., 2016). A klímaváltozással kapcsolatos éghajlati változásokat ebben a 9. fejezetben foglaltuk össze. Az árvizek mértékének és jövőbeli nagyságának változását természeti oldalról leginkább az szabályozza, hogy a felmelegedéssel növekszik a légkör vízmegtartó képessége. Alapvetően a mérőhálózatok korlátozott száma miatt regionális léptékben pontatlanul lehet megadni az árvizek és a nagyobb léptékű éghajlatváltozások kapcsolatát. Európára vonatkozóan a korábbi áradások adatbázisából és a várható változások modellezett értékeiből az becsülhető, hogy jellemzően a téli félévben növekvő csapadékmennyiség növekvő árvizekhez vezethet Északnyugat-Európában, ugyanakkor főként a növekvő párolgás az árvizek csökkenését okozhatja Dél-Európa közepes és nagy vízgyűjtő területein, míg a melegebb hőmérsékletek következtében csökkenő hótakaró és hóolvadék csökkent árvizekhez vezet Kelet-Európában (Blöschl et al., 2019; 6.8. ábra). Tehát a hóolvadásból származó és a tavasz végi csapadékmaximumból táplálkozó nagyvizek időben széthúzódnak, és kisebb lesz az esély a nagy árvizek kialakulására (Mezősi et al., 2013). Összességében úgy lehet jellemezni az európai helyzetet, hogy a jövőre nézve az árvizek kismértékű növekedésével (cca 12 %-os) kell számolni Közép- és Nyugat-Európában, és inkább csökkenésével (max. ~24%) Kelet- és Dél-Európában. Ezek az eredmények nagyon összecsengenek a korábban bemutatott, az elmúlt évtizedekben a folyók évi vízmennyiségének változását jelző ábrával (6.4. ábra).