A villámárvizek az árvízi veszélyek, katasztrófák egyik sajátos típusát alkotják. Mint a medrükből kilépő kisvízfolyások, tárgyalásuk logikusan illeszkedik az árvizek veszélyeihez, de a külön fejezetben történő tárgyalásukat indokolja a villámárvizek egyre gyakoribb előfordulása és károkozásuk növekvő mértéke. Az árvizek okozta természeti veszélyt napjainkban Európában a leggyakoribbnak tekintik (CRED, 2018b; IPCC, 2017). Az árvizek rendszeréhez képest (6.1. fejezet) a villámárvizek az áradás intenzitásában, méretében, időtartamában, területi kiterjedésében és elhelyezkedésében, illetve a veszélyre adott válaszokban is különböznek a nagyobb folyók árvizeitől, bár az okozott károk hasonlóan nagyok (Cigány et al., 2010; Economic losses, 2019; EMDAT, 2019). A villámárvíz kialakulása arra vezethető vissza, hogy a talaj nem képes abszorbeálni a rövid idő alatt megjelenő nagy víztömeget, így az a viszonylag meredek lejtőkkel rendelkező vízgyűjtőről gyorsan, a patak természetes vízhozamához képest nagy vízhozammal és rengeteg hordalékkal lezúdul a lejtőn és a völgytalpon. De kialakulását és hatását tekintve mégis összetettebb kérdés, annak ellenére, hogy a NOAA által használt meghatározása elég egyszerű. Eszerint a villámárvíz hat órán belül, gyakran három órán belül kezdődik a heves esőzéseket (vagy más, hasonló okokat) követően (ld. NOAA NWS3). A villámárvizek kialakulását és lefolyását számos tényező befolyásolja, de leggyakrabban heves esőzések indítják el, ugyanakkor a vízfolyásokra merőlegesen épített duzzasztók sérülése is kiválthatja. A nagy sebességgel lefolyó víz sok törmeléket is tud szállítani, ezért a villámárvizek fokozatos átmenetet mutatnak a törmelék- és sárfolyások jelenségei felé, amelyek viszont a tömegmozgások közé tartoznak (Lorente, 2003), ami ezeknek az áradásoknak a jelentős hordalékszállítására utal.