A természeti veszélyek és katasztrófák értékelésének humán szempontú elemzése mellett az okozott kár pénzügyi vizsgálata is kulcsfontosságú. A növekvő népességszám mellett a veszélyek és katasztrófák száma jól meghatározott keretben növekedett, ugyanakkor az emberi sérüléseket és halált okozó hatások csökkentek. Ez nem mondható el sok más, például az infrastruktúrát, az agráriumot, a kereskedelmet és a közlekedést érintő hatásokról, sőt a bekövetkezett anyagi károk értéke exponenciális növekedést mutat. A természeti veszélyek okozta költségek növekedése érdemessé teszi annak vizsgálatát, hogy hol és milyen mértékben lehet csökkenteni a költségeket. Vannak persze sokkal köznapibb kérdések is: például mennyibe kerül nekünk a klímaváltozás, vagy mennyi kárt okoz a talajerózió? A korábbi fejezetekben bemutattuk, hogy kisszámú (ritka), de nagy magnitúdójú veszélyek és katasztrófák jártak a legnagyobb emberi áldozattal, és ehhez hasonlóan néhány esemény okozta a gazdasági károk javát is. A Munich Re viszontbiztosító adatai szerint a legnagyobb értékű kárt okozó tíz esemény a pénzügyi károk 98%-át keltette (MURe, 2018; vannak más adatok is, de hasonló következtetéssel: Montz et al., 2017; Balance, 2018). A károk ilyen jelentős koncentrációjára több történelmi példa is hozható: például az 1755-ös lisszaboni földrengés a régió GDP-jének közel felét megsemmisítette. Emellett politikai változások sorát is elindította, így a földrengést követő húsz évig tartó gazdasági-társadalmi depresszió a portugál birodalom megszűnéséhez is vezetett.