A belvíz kialakulásának genetikai hátterét több tanulmány részletesen tárgyalja (Pálfai, 2004; Kozák, 2005; Rakonczai et al.; 2011). Ebben lényegében két típust szoktak elkülöníteni. Az összegyülekezési belvíz meghatározása abból indul ki, hogy a belvíz létrejöttéhez sekély felszíni mélyedés szükséges, amely megteremti a belvíz kialakulásának domborzati keretét (6.13.A. ábra). Eszerint a bőséges csapadékból származó víz felszíni lefolyással tud a mélyedésbe folyni, és ott összegyülekezik, innen ered a modell neve is. Ennek feltétele még az is, hogy a felszínre érkező vizek ne tudjanak a talajba szivárogni, illetve a beszivárgás mértéke részben a talaj talajvízzel való telítettsége, részben a litológiai sajátosságok miatt akadályozva legyen. A beszivárgást gátló tényező lehet például az agyagos üledékek felhalmozódása a mélyedésekben vagy a talajban kialakult eketalpréteg, illetve fagyott talaj. Mivel ennek a jelenségnek a kialakulása a tavasz eleji hónapokig hosszan tartóan elhúzódik, az összegyűlt víz mennyiségét csupán kismértékű párolgás csökkentheti, bár olykor ellentétes hatásként nagyobb széllel kell (lehet) szembesülni. Bizonyos litológiai feltételek mellett a belvíz felszíni felhalmozódásában antropogén elemek is fontos szerepet kaphatnak, például a belvízlevezető csatornák nem képesek olyan kapacitással működni, amelyet a nagy víztömeg le- vagy elvezetése igényelne.