Az aranykor drámaírói nyilvános fórummá tették a corral-színpadot, amelyen nemcsak az olyan általános érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitatták meg, mint a kegyelem tana, hanem személyes problémákat is. 1629 elején szakmabeliek gyűltek össze Madridban, amikor is Pedro de Villegas, a színész egy vitában megsebesítette Calderón testvérét, Josét, és a mezítlábas szerzetesnők közeli kolostorába menekült. Calderón üldözés közben a rendőrökkel együtt betört az apácakolostorba, és a hajtóvadászat során – tekintet nélkül a cellák szentségére – minden talpalatnyi helyet átvizsgált. Az eset nagy felháborodást keltett, nem utolsósorban Lope de Vegában, akinek Marcella lánya 1623-ban, tizenhét évesen ebbe a kolostorba költözött. Fray Hortensio Paravicino de Arteaga, a kolostor elöljárója, udvari lelkész kihasználta az alkalmat, és a IV. Fülöp szüleinek emlékére 1629. január 11-én tartott istentiszteleten dörgedelmes szavakban kelt ki a szószékről a zavarkeltő és nyugtalanságot szító színészek és drámaírók ellen. Bartolomé Romero társulata éppen ebben az időben készült Calderón új darabjának előadására, és a drámaíró úgy válaszolt a prédikációra, hogy néhány sorral kiegészítette a comedia bolondfigurájának a szövegét, amelyben egy hajó szerencsés megérkezéséről számol be (I/2).