Amikor Carlo Goldoni (1707–1793) A komédiaszínház című darabjában meghirdette az olasz színház reformjának programját, a commedia dell’arte – amelynek hanyatlásáért Carlo Gozzi (1720–1806) később Goldonit tette felelőssé – már rég túljutott fejlődése csúcspontján. Kétségtelen, hogy míg a 17. századból csak harminchat társulatot ismerünk, addig a 18. században ugrásszerűen és csaknem kétszeresére nőtt ez a szám. Ugyanakkor egyik sem vívott ki magának olyan rangot, és olyan hatást sem tudott gyakorolni a közönségre, mint a commedia dell’arte fénykorában Itáliát és egész Európát bejáró csoportok. A Comici Gelosiról 1586-ból, a Confidentiről 1574-ből származnak az első adatok, az Unitiről 1578-ban tesznek először említést, a Desiosit Montaigne 1581-ben látta játszani, az Accesit 1590-ben, a Fedelit 1602-ben alapították, az Affezionati előadásait pedig 1632-ben Velencében látta egy angol utazó, Sir Aston Cockhain.1 Közülük kerültek ki a 18. század olyan kiváló színészei és színésznői, mint a Leliónak nevezett Luigi Riccoboni (1675–1753), aki a párizsi Comédie Italienne-ben játszott, és Histoire de Théâtre Italienne címmel először tette közzé a commedia dell’arte történetét; Antonio Sacchi, a Truffaldinónak nevezett Arlecchino-színész (1708–1788); felesége, a Beatricének nevezett Antonia asszony (1720–1788) és nővére, a Smeraldinának nevezett Adriana (1707–1776); illetve Girolamo Medebach társulatának két vezető színésznője: Medebach felesége, a Rosaurának nevezett Antonia asszony (1723–1761) és a Corallinának nevezett Maddalena Marliani (1720–1782). Ezeknek a társulatoknak Goldoni 1738-tól írt darabokat, többek között a Két úr szolgáját, illetve (Corallina számára) A fogadósnőt. Medebachékat az 1748/1749-es évad elejétől egészen 1753 karneváljáig látta el folyamatosan új darabokkal, és csak az 1750/1751-es évadban tizenhat komédiát szállított. A kortársak rendszeresen panaszkodtak a társulatok alacsony színvonalára, ám ezeket a sirámokat ugyanolyan óvatosan kell kezelni, mint Gottschednek az „ágrólszakadt” német vándortársulatokra tett megjegyzését.2 A commedia dell’arte hanyatlásának okai sokkal inkább abban keresendők, hogy a felvilágosodás korában elvesztette azt a különleges funkcióját, amelyet a kezdetektől fogva – vagyis több, mint száz évvel azelőtt – vitalitása és népszerűsége biztosított. A 18. század közepén már meghaladottnak bizonyult.