Musset a Lorenzaccióban messzemenőkig ragaszkodott a felhasznált történelmi forráshoz, Benedetto Varchi La storia fiorentinájához [Firenzei történet]. Varchi 1527-től 1536-ig élt Firenzében, és Cosimo Medici bízta meg azzal, hogy írja meg családja történetét 1527-től 1538-ig, saját trónra lépéséig. Varchi tehát személyesen találkozhatott Lorenzo Medicivel, Alessandro Medici gyilkosával, és rákérdezhetett az 1536-ban elkövetett tett motivációira. A forrás használatáról sokat elárul, ha a drámát összehasonlítjuk George Sand Une conspiration en 1537 [Az 1537-es összeesküvés] című scène historique-jével [történelmi jelenetével], amelyet az írónő Musset rendelkezésére bocsátott. George Sand is Varchi alapján dolgozott, ám csak a tizenötödik könyvre korlátozódott az érdeklődése. Musset viszont nemcsak az olyan apró történelmi hibákat és pontatlanságokat javította ki, mint hogy Sand nem 1536-ra dátumozta az összeesküvést, vagy III. Pál helyett VII. Kelemennek nevezte az uralmon lévő pápát, hanem sokkal részletesebben foglalkozott Varchi munkájával is. Legalább részleteket kellett olvasnia a műből a kilencediktől a tizennyolcadik kötetig, amelyekből egyfelől a mellékalakok megformálásához gyűjtött anyagot és merített ötletet, másfelől bővebb információkat szerzett Lorenzo Mediciről. Míg George Sand annyiban tért el Varchitól, hogy – a júliusi forradalmat követő év politikai divatjának megfelelően – a becsületéért bosszút álló zsarnokgyilkost csinált Lorenzóból, addig Musset ezen a ponton is szigorúan ragaszkodott forrásához, amely a tett öt lehetséges okát sorolta fel, és bár közülük legalább három erkölcsileg nem egészen kifogásolhatatlan, sőt megvetendő, egyiket sem találta fontosabbnak vagy valószínűbbnek a másiknál. Musset forrása tehát rejtélyes alakként ábrázolta Lorenzo Medicit.