Danka István

Wittgenstein 2.0

A társas episztemológiai fordulat és a hálózott tudás


Matematika: kalkulusok vagy nyelvjátékok

A kalkulusfelfogás szerint minden konzisztens kalkulust igaz állítások halmazaként kell kezelnünk, hiszen, ha a matematikai igazság egyetlen kritériuma a levezethetőség, nincs elvi alapunk arra, hogy a rivális elméletek közül válasszunk. E felfogás szemantikája analóg a relativizmuséval: minden kijelentés igaz, ha egy adott kontextusban állítható; nincs kritériumunk valamilyen kontextusfüggetlen igazság eldöntésére. A szembeállítandó wittgensteini felfogás azonban nem a klasszikus megalapozáselmélet: hogy feltárható az eltérő kalkulusok Egyetemes Semleges Alapja, amelyen állva minden kétséget kizáróan bizonyíthatnánk, hogy – például – az euklidészi vagy a Riemann-féle geometria igaz. Wittgenstein azzal, hogy az igazolás kritériumait a gyakorlat felé tolja el, arra a pragmatikus tételre jut, hogy minden elmélet annak függvényében tekinthető igaznak vagy hamisnak, hogy alkalmazható-e saját céljainkra. Magyarán – vallja Wittgenstein a negyvenes évek elejére – lehetséges választás a különböző kalkulusok között, ám nem teoretikus alapokon. A matematikafilozófiának nem a gyökerek utáni további ásással, hanem a termés betakarításával kell foglalkoznia. A matematikusok sorra halmozzák képletekkel teleírt papírjaikat, miközben mi reménykedünk, hogy valamelyikből majd ház vagy űrhajó épül – és lám, egyik-másik tényleg alkalmas is erre, és semmilyen előzetes kritériumunk nincs annak eldöntésére, hogy melyik lesz alkalmas és melyik nem.

Wittgenstein 2.0

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 660 3

Danka István Wittgenstein 2.0: A társas episztemológiai fordulat és a hálózott tudás c. műve Ludwig Wittgenstein munkásságának 1929-1937/38 közötti átmeneti vagy „középső” szakaszát vizsgálva azt állítja, hogy a hagyományosan nyelvfilozófusként aposztrofált Wittgenstein ebben az időszakban ismeret- és matematikafilozófiai problémákon töprengve jut el későbbi nyelvfilozófiai nézeteiig. A wittgensteini kézirati hagyaték elektronikus kiadására hagyatkozó, digitális filológiai módszereket alkalmazó szerző a könyv első felében részletesen tárgyalja azokat a problémákat, amelyek Wittgensteint a korai, (tágan értett) karteziánus keretek között való filozofálástól – a relativizmussal és konstruktivizmussal való átmeneti flört után – a nyelvi praxisok pragmatista, társas episztemológiai keretben való értelmezése felé hajtják. A könyv második részében a szerző a korábban tárgyalt wittgensteini nézeteket mai kontextusba ülteti át, részben egy cselekvéselméleti alapú, társas episztemológia kidolgozására törekedve, részben pedig e nézetek internetes ismeretszerzésre való alkalmazhatóságának problematikáját vizsgálva. E megközelítések Wittgenstein szerepét nem csupán a filozófia történetének keretei között pozícionálják át, de egyes filozófián kívüli, aktuális társadalmi problémák megfogalmazásában – és a megoldásukhoz vezető út megtalálásában – is hasznunkra válhatnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/danka-wittgenstein-20//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave