Danka István

Wittgenstein 2.0

A társas episztemológiai fordulat és a hálózott tudás


Internalizmus és externalizmus

Ebben a részben az elme társas externalista felfogását tárgyalom, ami – hol kimondottan, hol áttételesen – sokat köszönhet Wittgenstein késői filozófiájának. Ismeretelméleti problémák társas episztemológiai keretbe helyezése a wittgensteiniánus hagyományban annak ellenére sem újszerű dolog (lásd a filozófia szociologizáló vonulatai, és különösen Bloor 1983, 1997), hogy nem sok mainstream wittgensteiniánus követte ezt a trendet. A kétezres években azonban a társas episztemológia önértékénél fogva nőtte ki magát az analitikus episztemológia egyik fő húzóirányzatává, olyan témákat boncolgatva, mint a kollektív intencionalitás, a tesztimónium problematikája vagy éppen a feloldhatatlan nézeteltérések kérdése. Ezek a tendenciák tekinthetők úgy is, hogy a Rorty által descartes–kanti individualisztikus episztemológiai kánonnak nevezett nézetrendszernek az analitikus hagyományban való újjáéledése (vagy továbbélése) legalábbis egyes analitikus filozófiai berkekben meghaladtatott, és az analitikus filozófia – Rorty jóslatának megfelelően – egyfajta hegeliánus stádiumba lépett, méghozzá nem pusztán csak olyan expliciten hegeliánus szerzők esetében, mint Robert Brandom, hanem olyan szerzők esetében is, akik valószínűleg kikérnék maguknak, ha bármilyen értelemben is hegeliánusnak neveznék őket.

Wittgenstein 2.0

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 660 3

Danka István Wittgenstein 2.0: A társas episztemológiai fordulat és a hálózott tudás c. műve Ludwig Wittgenstein munkásságának 1929-1937/38 közötti átmeneti vagy „középső” szakaszát vizsgálva azt állítja, hogy a hagyományosan nyelvfilozófusként aposztrofált Wittgenstein ebben az időszakban ismeret- és matematikafilozófiai problémákon töprengve jut el későbbi nyelvfilozófiai nézeteiig. A wittgensteini kézirati hagyaték elektronikus kiadására hagyatkozó, digitális filológiai módszereket alkalmazó szerző a könyv első felében részletesen tárgyalja azokat a problémákat, amelyek Wittgensteint a korai, (tágan értett) karteziánus keretek között való filozofálástól – a relativizmussal és konstruktivizmussal való átmeneti flört után – a nyelvi praxisok pragmatista, társas episztemológiai keretben való értelmezése felé hajtják. A könyv második részében a szerző a korábban tárgyalt wittgensteini nézeteket mai kontextusba ülteti át, részben egy cselekvéselméleti alapú, társas episztemológia kidolgozására törekedve, részben pedig e nézetek internetes ismeretszerzésre való alkalmazhatóságának problematikáját vizsgálva. E megközelítések Wittgenstein szerepét nem csupán a filozófia történetének keretei között pozícionálják át, de egyes filozófián kívüli, aktuális társadalmi problémák megfogalmazásában – és a megoldásukhoz vezető út megtalálásában – is hasznunkra válhatnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/danka-wittgenstein-20//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave