Azt állítottam, hogy a (szabályokra vonatkoztatott) társas externalizmus képes megválaszolni az első személyű autoritás problémáját, amely szerint az internális perspektíva azért irreducibilis, mert privilegizált hozzáférése van egyes észleletekhez. Az internalista szerint minőségi különbség van az első személyű és harmadik személyű beszámolók között, mert az első személyű beszámolók alapjául szolgáló észleletekhez privilegizált hozzáférésünk van, míg a harmadik személyű beszámolók alapjául szolgáló észleletek nyilvánosak (vagy azzá tehetők). Erre lehet válasz a fenti érvelés, amely szerint a beszámolók paradigmatikus esetei a harmadik személyűek, és az első személyűek tekinthetők olyasfajta periferikus anomáliáknak, amelyeket eltűr a rendszer, ám feltehetőleg kevés externalista érné be ezzel. A két perspektíva összemosása azonban szintén nem szerencsés megoldás, hiszen ekkor el kellene fogadnunk, hogy nincs fenomenális különbség aközött, hogy mi magunk érzünk fájdalmat, és hogy észleljük, hogy valaki más fájdalmat érez. A két perspektíva egymásra redukálása túl nagy ár az externalizmus védelmében; lehetséges azonban a két perspektívához tartozó beszámolók visszavezetése egy közös alapra, a többes szám első személyű beszámolókra, ahol az (egyes szám) első személyű és második személyű beszámolók közös alapot nyernek. Mivel ebben a tekintetben a második és harmadik személy között nincs lényeges különbség (mindkettő az énhez képest külső perspektívából beszél), egy ilyesfajta közös alap úgy őrizné meg az első személyű és harmadik személyű perspektívából fakadó fenomenológiai különbségeket, hogy a nyelvhasználat szintjén nem generálna szakadékokat. S végül, ha Wittgensteinnal feltételezzük, hogy a gondolkodás alapvetően nyelvi egységekben zajlik, a „más elmék” problémája a másik szubjektív benyomásainak hozzáférhetetlenségére korlátozódik, ahol már hatékony a fentebb is alkalmazott analógiás érvelés, amely a „más elmék” másságát alátámasztó bizonyítékok híján azoknak az első személyű perspektívából hozzáférhető elménkhez való hasonlóságát tekinti alapnak.