A szolgáltatáspolitikai döntések egyik fontos kérdése a szolgáltatásgarancia típusának meghatározása. Feltétel nélküli garanciát kínáljunk a fogyasztóknak? Vagy inkább a szolgáltatás egy adott jellemzőjére koncentráljunk? Amíg a speciális garanciális ígéretek a magasabb rendű vállalati szolgáltatások körébe tartoznak és speciális szolgáltatásjellemzőkre vonatkoznak (pl. teljesítési határidő), addig a feltétel nélküli garanciális ígéretek a szolgáltatás valamennyi területére. Például futárszolgáltatás esetén a szolgáltatás lényege és a verseny alapja a házhozszállítási idő, ugyanakkor étel-házhozszállításnál a teljesítési időn kívül lényeges szempont az étel minősége is. A feltétel nélküli garancia nem mindig egyszerű választás kérdése, hiszen vannak komplex szolgáltatások vagy túl sok szubjektív elemet tartalmazó szolgáltatások, amelyeknél a garancia nem vállalható a szolgáltatás valamennyi aspektusára. Sok szolgáltató részmegoldásként az „általános garanciát” választja. Például szállodában gyakran látható a következő felirat: „Kedves Vendégünk, ha bármely szolgáltatásunkkal elégedetlen, kérjük, hozza tudomásunkra! Szállodánk az Ön kényelmét szolgálja.” Valójában ez nem garancia, a szolgáltató általában tesz ígéretet a vendég problémáinak megoldására. Ezenkívül a kompenzáció jelentős mértékben különbözhet a két eltérő természetű garancia esetében. A kompenzációs ajánlat magában foglalhatja a teljes vagy részbeni díjvisszafizetést, a kártérítést és a reklamációs eljárás költségeit. Vajon a „gátlástalan” fogyasztók nem fognak visszaélni a garanciában vállalt pénzügyi ellenszolgáltatással? Feltehetően csak kevesen használják ki a helyzetet, és a kínált garancia nagyobb bevételt eredményez, ha versenyképes. A szolgáltató piaci megítélésére jó hatással van, ha a garancia érvényesítésekor a személyzet nem keres kibúvókat a kompenzálásra, hanem „elegánsan” kezeli a szolgáltatás hibát. Így az elégedett fogyasztó elmondja kedvező tapasztalatait másoknak.