Charles Olson 1950-es Projective Verse (A projektív vers) című esszéje a 20. századi amerikai költészet egyik legnagyobb jelentőségű elméleti alapvetése, amelyben lefektette a második világháború utáni újító költői gondolkodás néhány radikális alapelvét. Ezek közül a legfontosabb a költői szubjektumra vonatkozó „objektizmus-elv”, amelyet a költő „a szubjektum, az egyén mint egó lírai beavatkozásától való megszabadulásként”1 definiál (Projective Verse 247). Amikor Olson az alkotó folyamatról ír, a költői szubjektumot nem eredetpontként ragadja meg, se nem a vers témájaként, hanem pusztán a versenergia áramlásának közvetítőjeként, vagy akár a versenergia követőjeként: „A vers energiaátadás onnan, ahonnan a költő vette (lehet több forrása is), magán a versen keresztül, egészen az olvasóig Maga a vers minden ponton legyen magas energia-építmény, és, minden ponton, energia-kisugárzás”2 (Projective Verse 240). A vers tehát nem valamiféle önkifejezés eszköze, hanem a világ folyamataiban való részvétel egyik alapvető módja; vagy ahogyan Robert Creeley fogalmaz a költőbarát, Charles Olson magyar kötetéhez írt előszavában –, a „világ elgondolásának”3 elsődleges formája (Creeley: Előszó 10). A költő az élmény iránti alázattal minél teljesebb módon igyekszik továbbadni azt az energiát, amely verset követelt magának. A költő nem ágens, hanem a többi emberhez hasonlóan tárgy a többi tárgy között: „az ember maga is tárgy, bármiről gondolja is, hogy felsőbbséget ad neki, s mihelyt tárgy voltában ismeri fel magát, annál nagyobb a fölénye, különösen ha eléri azt az alázatosságot, ami már lehetővé teszi, hogy valami haszna is legyen”4 (Projective Verse 240). Vagyis Olson alaptétele, hogy az ember, beleértve a költői szubjektumot, nem emelkedik más természeti tárgyak fölé, hanem tárgyi mivoltában azokkal azonos. Az emberi minőségnek ezt a meghatározását – melyet, mint Creeley rámutat, Olson Whiteheadnél olvasott („egó-tárgy más tárgyak mezőjében”5 [Creeley: Preface xiii]) –Olson maga „az egó-pozíció alternatívájaként”6 ír le (Mayan Letters 83).