Bollobás Enikő

"Ami szép, az nehéz"

A nem alanyi költészetről


Konkrét költészet

A konkrét költészet – a Max Bill svájci szobrásztól származó, majd Kandinszkij által népszerűsített elnevezés értelmében – a vers képi (piktoriális, ikonikus) és tárgyi (objektív) voltát hangsúlyozza, szemben a hagyományos lírai és narratív költészettel, amely a szavak szemantikai tartalmára, illetve annak a hangzással és a szerkezettel való összjátékára épül. A konkrét költő egyúttal aláássa a lírai én alanyiságát: hiányzik az egyes szám első személyben megszólaló beszélő, s az alkotás olyan nyelvi-vizuális produktummá válik, amelyben az elemeire bontott nyelv a tér dimenzióinak a kontrollja alá kerül. A szavak és a betűk fizikai-tárgyi valójukban láthatóvá válnak: a nyelv az olvasó látóterébe tolakszik, mert már nem áttetsző közvetítő, hanem maga is tárgy, a fizikai valóság tárgyainak egyike. A konkrét vers ekként térbelivé alakítja a nyelvet, s a hagyományosan időben zajló olvasást térélménnyé változtatja, elvárva, hogy a képvers percepciója a képzőművészeti alkotások befogadásához hasonló módon folyjék. A képvers a folyamatos alkotói innováció parancsának terméke: eredeti, egyedi, újító; ugyanakkor a vizuális forma mindig elvont is, mert a szavak és a betűk fizikai valójukban, egymással kölcsönhatásban működnek. A konkrét vers komolyan veszi a Horatius Ars poeticájára visszavezethető „ut pictura poesis” („Úgy van a verssel, akár csak a képpel”) elvét, s ennek értelmében közelíti a költészetet a vizuális művészetek felé. A 15. századi firenzei Marsilio Ficino éppen a szavak és képi megjelenítésük közötti „természetes mágiában” látta a nagy kapcsolódások egyikét: elképzelése szerint ezzel lehetővé vált a visszatérés a ποιητής (poiētḗs) eredeti görög értelméhez, amelynek szellemében a költő valódi teremtőnek – szinte valóságos lényeket, tárgyakat és folyamatokat teremtőnek – tekinthető. Az ikonikus költészet 19–20. századi másodvirágzása emellett egy félreértésből is eredeztethető, miszerint az egyiptomi hieroglifák és a kínai írásjelek egyaránt képi-ikonikus reprezentációi az általuk jelölt tárgyaknak. A költészet vizuális és ikonikus potenciálját hangsúlyozó versújító mozgalmak ennek megfelelően a költészetnek a vizuális művészetekkel való hasonneműségére építették innovatív esztétikájukat, olyan költészet megalkotásának lehetőségében bízva, amely maga a Ficino-féle mágia: a szóból „dolog” lesz, mégpedig olyan dolog, amely ikonikus viszonyban áll a jelölt tárggyal. A nyelv elemeiből alkotó konkrét költészet számos virágzásáról beszélhetünk, így elsősorban a reneszánsz, a korai modern és a későmodern-posztmodern korszakban.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 580 4

Jelen kötet az irodalomtudomány egyik izgalmas területét igyekszik feltárni, betekintést nyújtva – amerikai versanyagon – a nem alanyi költészet néhány módozatába. A tárgyalt költői művek a lírai alany tekintetében különböznek a jóval gyakoribb alanyi költészettől: az alany befelé forduló figyelmétől vezérelt versekkel ellentétben az én távolítása, gyengítése vagy teljes megvonása jellemzi őket. „Nehéz” versekről van szó, mert az alanyi költészeten nevelkedett olvasót új, sosem tanult értelmezési kérdésekkel állítják szembe, elvárva, hogy ne világértelmezésként vagy a lírai én számvetéseként olvassa a szövegeket, hanem az éntől távolított megfigyelésekként, a nyelvben őrzött tudásnak az én következetes megvonásával láthatóvá tett lenyomataiként, illetve akár nyelvi játékokként.

Ajánljuk mindenkinek, akit érdekel a költészet, akit hajt a szellemi kalandvágy a másképpen megszólaló versek értő befogadására, illetve aki tudni szeretné, hogy az ismert értelmezői eszköztárakat milyen megközelítésekkel egészíti ki napjainkban a poetológia.

Bollobás Enikő irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az amerikai költészet nemzetközileg elismert kutatója.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bollobas-ami-szep-az-nehez//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave