Az előző két alfejezetben tételesen kifejtett modellek alapján könnyen belátható, hogy a diszkontált cash-flow és a diszkontált eredmény alapú modellek koncepciója megegyezik, a különbség a „hozam” értelmezésében rejlik. A diszkontált cash-flow modellek a jövőbeli pénzáramlások jelenbeli értékét határozzák meg (a teljes vállalati értéket a jövőbeli Free Cash Flow értékek WACC rátával diszkontált értékeként, a tulajdonosi értéket pedig az előrejelzett Equity Cash Flow értékek Re ráta melletti jelenértékeként). A diszkontált eredmény modellek ezzel szemben a jövőbeli időszakokra prognosztizált számviteli eredményt (a teljes vállalati érték keresésekor az EBIT*(1–T) értéket, a tulajdonosi érték meghatározásakor pedig az adózott eredményt) konvertálják jelenértékre. A számviteli eredmény és a cash-flow közti eltérést azok a mérlegváltozások jelentik, melyek a számvitelben eredményt érintő tételként (bevételként, ráfordításként) nem kerülnek könyvelésre, ugyanakkor a vállalat pénzeszközeiben változást okoznak. E mérlegváltozások – amint azt korábban ismertettem – a nettó befektetett eszközök növekménye, a forgótőke növekménye, az értékelési tartalék növekménye és a tulajdonosi érték számítása esetén a finanszírozási kötelezettségek növekménye. Általában véve mind a tudományos kutatások, mind a gyakorlati szakemberek egyetértenek abban, hogy a számviteli eredmény az esetek többségében stabil, jól követhető trendet követ, a cash-flow azonban sokkal erősebb ingadozást mutat, melynek oka a fent felsorolt mérlegváltozások évenkénti (gyakran igen jelentős) ingadozása. Egy hosszú távra szóló tárgyieszköz-beruházás stabil számviteli eredmény mellett is az adott év pénzáramaiban jelentős csökkenést okozhat, míg például egy – a főtevékenység szempontjából időközben kisebb jelentőségűvé vált – üzletág vagy termelőeszköz értékesítése komoly pénztöbbletet jelenthet. Ha csak ezt a konkrét évet vizsgáljuk, akkor ezek az egyedi (tehát a hosszú távú trendhez nem tartozó, a szokásos, normális üzletmenetből kilógó) tételek nagymértékben eltorzíthatják az időszaki pénzáramot, így ha az értékelő csak ennek az évnek az adatát veszi alapul, akkor egy amúgy tökéletesen felépített modellel is igencsak torz képet kaphat a vállalkozás értékéről.