A társadalom minden országban egyre inkább elvárja a nemzetközi vállalatoktól, hogy saját profitérdekeiken túl tegyenek többet azért az országért, amelyben részlegeik működnek, mint csupán annyit, amennyit a jog megkövetel, hiszen a cégek a társadalom részei. A vásárlók megbüntethetik a társadalmilag felelőtlenül vagy közömbösen viselkedő cégeket azzal, hogy nem veszik meg termékeiket, nem használják szolgáltatásaikat. Ez pedig komoly üzleti veszteséget jelenthet számukra. A társadalmi felelősségvállalás magasabb szintjét kényszerítheti ki, ha nagy tudású szakemberek nem hajlandók társadalmilag felelőtlenül viselkedő cégnél munkát vállalni. A tudással versenyző cégek számára ez fontos erőforrások elvesztésével jár együtt. De ismert az „etikus befektetők” mozgalma is, amelynek tagjai nem hajlandók társadalmilag felelőtlen cégek részvényeit megvásárolni. Például a 2007–2008. évi válság után az USA-ban a legkiválóbb üzleti iskolákból, közöttük a Harvard Business Schoolból nem akartak munkát vállalni a legtehetségesebb végzősök azoknál a nagy nevű bankoknál, amelyek kapcsolatba hozhatók voltak a válság kitörésével. A CSR szintje azon is múlik, hogy egy adott országban mit követel ki a civil társadalom az üzleti szektortól. Magyarországon egyes nemzetközi cégeknél az a divat, hogy saját társadalmi felelősségvállalásuknak a munkavállalóikkal tetetnek eleget. Az egyik cég például évente egyszer a munkavállalóival hétvégén kifestet egy vidéki iskolát. Ez természetesen nem tekinthető a cég valódi társadalmi felelősségvállalásának, hiszen a munkavállalók a hétvégén saját szabadidejüket kell hogy feláldozzák a cég társadalmi felelősségvállalása címén.