A nemzetközi kitettség komoly pénzügyi kockázati mértékét jelzi az az összetett világgazdasági rendszer, amelyben egyszerre kell ügyelni az országok kormányzatának pénzügyi és monetáris döntéseire, a nemzetközi pénzügyi szervezetek beavatkozására és finanszírozási lépéseire, az önműködő és változatos pénzpiacok vételi és eladási hullámaira és a nemzetközi szabályozás lassú konvergenciájának trendjére. A nemzetközi pénzpiacok komplexitását és átláthatatlanságát Magas (2009, 80–82.) a résztvevők döntéseinek egymásra való visszahatásából következő bonyolult és változékony struktúraként írja le. Mindezt a Soros (2008) által a piacokra tett megállapításokra alapozva, nevezetesen, hogy a részt vevő egyének tökéletlen informáltsága és torzított várakozásai keltik a bizonytalanságot. Kérdés, hogy a pénzpiacok képesek-e teljes mértékben fedezni ezt a bizonytalanságot. Ha igen, akkor a bizonytalanság kezelhető kockázattá szelídül. A pénzügyi válságok azt mutatják, hogy nem mindig internalizálható a bizonytalanság. Ennek egyik széles körben elfogadott magyarázata a Minsky-féle pénzügyiválság-ciklus (Minsky, 1982), amely a piaci szereplők tömegeinek tökéletes informáltságát és racionális viselkedését kérdőjelezi meg. Bizonyos eszközök iránt divatszerűen megnyilvánuló túlzott lelkesedés, illetve ezzel ellentétesen az információhiány miatt kialakuló túlzott riadalom váratlan és/vagy előrejelezhetetlen mértékű kilengéseket okozhat a pénzügyi eszközök és devizák árfolyamában.