Az életben, a tudományban és a tanulásban is gyakran fogalmazunk úgy, hogy minden kezdet nehéz, de ha „el akarunk jutni a végtelenbe, akkor ki kell nyitni az odavezető ajtót”, nyilatkozta a néhai amerikai elnök, John Fitzgerald Kennedy 1961-ben, a máig ható űrprogramok megkezdése elején. A korábbi évek általános trendje az volt, hogy a világgazdaság globalizálódása miatt igen megnőtt a külföldi működőtőke-(FDI)áramlás és ezzel a termelési tevékenységek külföldre kihelyezése. A versenyképesség egyik alapfeltétele lett, hogy a vállalatok ne csak termékeikkel, hanem befektetéseik nyomán közvetlenül is jelen legyenek (például saját vagy vegyesvállalat formájában) a különböző országok tényezőpiacain. A 2008-as válság óta számos olyan jelenséget figyelhettünk meg, amelyek elkezdték kikezdeni a szárnyaló globalizáció előbb említett általános trendjét. Ismert világcégek – így például az Adidas SpeedFactory projektje keretében – a közelmúltban meghirdették a „bring manufacturing home” új ellátási lánc koncepcióját. A populista politikusok, így többek között a 2016-ban megválasztott amerikai elnök, Donald J. Trump, „Amerika az első” programjában nagyon hangsúlyozottan érvelt gazdasági érdekből a külföldön termelő amerikai leányvállalatok hazatelepítéséért. De ne feledkezzünk meg az EU-ból való kilépést (Brexit) sikerre vivő Boris Johnson angol miniszterelnökről sem. Szintén nem elhanyagolható kérdés, hogy miként hathat hazánkra a körülvevő világ átrendeződése és a globalizáció alakulása (Boros–Filippov, 2020).1 Ebbe a környezetbe robbant be napjaink globális járványa, a Covid–19. Lehet, hogy igaza lesz Huntingtonnak (2001),2 miszerint a nemzeti nacionalizmusok és nagyobb kultúrák közötti ellentétek növekedni fognak a jövőben, amelyek nyomán civilizációnk csak lineáris, evolúciós módon fejlődhet. Ma még nem tudhatjuk, hogy neki vagy a globalizációt támogató Friedmannak (2005)3 lesz igaza, és folytatódik az országok közötti gazdasági integráció. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy 2020 kezdetén álmunkban sem gondoltunk volna arra, hogy néhány hét elteltével már az egész világ lezárására ébredünk. De ez is bekövetkezett. Ebben a válságban minden ország érintett (Reiss–Bhakdi, 2020).4