A Covid–19 pandémia által generált munkaerőpiaci változások tükrében különösen fontos, hogy figyeljünk a fluktuációra, alakítsunk ki egy olyan szervezetet, amely kellően karcsú a túléléshez, de kellően agilis a későbbi növekedéshez. Jelenleg egy úgynevezett „duális valóságban” létezünk, ahol ezen kihívások között kell működnünk. A fluktuáció optimális szintjének a megállapításához fontos látni, hogy a szervezet öntisztuló képességének, illetve rugalmas átalakulásának, alkalmazkodásának egyik lehetséges módszere, hogy távozzanak a szervezetből, akik nem megfelelő teljesítményt nyújtanak. Gyakori azonban, hogy nem a rossz teljesítményt nyújtó emberek távoznak a szervezettől, hanem a jól teljesítők. Ennek oka nem feltétlenül az elégedetlenség lehet, hanem a munkavállalónak erősebb a karrierigénye, erősebb a motivációja, fejlődni szeretne. Az ilyen munkaerő elvesztése alacsonyabb fluktuáció esetében is súlyosabb, mintha a gyengébb képességű munkaerő távozna. A jobban képzett dolgozók pótlása sokkal nehezebb. Vannak viszont olyan jól teljesítő alkalmazottak, akik elégedetlenség miatt távoznak. Nem érzik magukat megbecsülve, nem kapnak elegendő pozitív visszajelzést a tevékenységükkel kapcsolatban. Nem ösztönzik és motiválják őket a megfelelő módon. Ez abban az esetben működhet, ha a munkaerőpiacon erős a keresleti oldal (BDO Magyarország, 2017).