Lengyelországban a külföldi tőkebeáramlás relatíve hosszú múltra tekint vissza. Fontos szerepet játszott a lengyel gazdaság életében a II. világháború előtt is, habár a nemzeti vagyonból részesedése csupán néhány százalék volt. A II. világháború után azonban a helyzet bonyolódott. Lengyelország, számos más kelet-közép-európai országgal együtt, szovjet befolyás alá került a jaltai megállapodás következményeként. Ez az új politikai helyzet meghatározóan és jelentősen korlátozta a külföldi tőkebeáramlást. Ezzel kapcsolatban az 1970-es évek végén néhány változás történt, mikor a kormányzat törvénybe foglalva engedélyezte a külföldi vállalatoknak, hogy képviseleteket nyithassanak az országban. Ettől függetlenül a kormány csak 1989-ben, a szocialista állam összeomlásakor kezdett jelentős gazdasági reformokba a piacgazdaság és az FDI-politika liberalizációjával kapcsolatban. A külföldi befektetők meghatározóan nagy hatással voltak lengyelországi átalakulásában, aminek köszönhetően megnyílt a lengyel emberek számára a lehetőségek világa, melyre oly régen vártak. Az FDI-beáramlás eltérő formákban kezdett alakulni. Az FDI további növekedését Lengyelország Európai Unióhoz való csatlakozása eredményezte 2004-ben. Ahogy a 3.1. ábrán is látható, ez markáns FDI-növekedést okozott. A külföldi tőkebefektetők pénzügyi tőkét, üzleti és szociális hálózatot, technológiát és lehetőségeket biztosítottak, amelyben korábban Lengyelország hiányt szenvedett. Mindez mára már hozzáférést nyújt a nemzetközi piacokhoz, táplálja az új trendeket és elősegíti a folyamatos újrabefektetéseket.