A „határnyitás” eszméje és igénye jelent meg az OTDT másik fontos és időközben emblematikussá váló kezdeményezésének hátterében is. A határon túli magyar felsőoktatással az elmúlt évtizedekben is jó kapcsolatokat ápoló OTDT ugyanis 2013-ban úgy határozott, hogy ezeket a kooperációkat új szintre emeli egy nagyszabású program keretében, ami Tudományos Diákkörök Határok Nélkül (HTDK) néven vonult be a köztudatba. Ennek az OTDT általános alelnöke, Weiszburg Tamás által koordinált programnak az elsődleges feladata, hogy a tudományos diákköri mozgalom több évtizedes hagyományain alapuló eszközrendszer felhasználásával segítse a határon túli felsőoktatásban tanuló magyar anyanyelvű hallgatók tehetséggondozását. A program a maga lehetőségeivel hozzá kíván járulni olyan tehetséggondozó műhelyek kialakításához, módszertani fejlesztéséhez, amelyek révén ezek a hallgatók is teljes értékűen csatlakozhatnak a magyarországi tudományos diákköri programokhoz, magához a mozgalomhoz. Ezen belül is kiemelt figyelmet szentel az olyan közös rendezvények, formális (HTDK Parlament) és informális fórumok szervezésének, amelyek a magyarországi és határon túli intézmények közötti közvetlen és folyamatos tapasztalatcserére kínálnak alkalmakat. Emellett ösztönzi a határon túli tudományos diákköri vagy azokkal egyenértékű önképzőköri intézményfüggetlen tanácsok létrehozását, és a maga lehetőségeivel hozzájárul e grémiumok működéséhez, valamint a határon túli tudományos diákköri konferenciák lebonyolításához is. E támogatás jelentőségét pedig többek között az a tény adja, hogy ezek a konferenciák immár a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Konferenciákra is delegálhatnak résztvevőket. Ami persze korántsem előzmények nélküli gesztus az OTDT történetében.