Az innovatív ötlettel, prototípussal vagy akár termékkel, technológiával rendelkező kezdő vállalkozások a fejlesztéshez, a piacra lépéshez vagy a növekedéshez szükséges tőkét gyakran kockázati tőkebefektetőktől kapják meg. A kockázati tőkebefektetők befektetésükkel tulajdonrészt szereznek a vállalkozásban, és tulajdonosként formális hatalmuk lesz a vállalat irányításában. Mivel a kockázati tőkebefektetők célja profit realizálása azáltal, hogy a startup növekedésével tulajdonrészük értéke is megnő a befektetés időpontjához képest, érdekükben áll támogatni a startupot a növekedésben. A kontingenciaelmélet alapján egy startup stratégiai szükségletei az újabb és újabb életszakaszokba való belépéssel változnak, így idővel a kockázati tőkebefektetőktől is más-más segítségre (tanácsra) lehet szükség.1 A kockázati tőkebefektetők humán tőkéjük (személyes tudás) és kapcsolati tőkéjük (más tudásának az elérése) által segíthetnek az innovatív vállalkozás fejlődésében. Bár ezt az értékes személyi vagy kapcsolati tőkét a kockázati tőkebefektetők korábbi befektetéseik során gyűjtötték össze, a kontingenciaelmélet alapján lehetséges, hogy a kockázati tőkebefektető által nyújtható segítség és a vállalkozás stratégiai szükséglete az adott életszakaszban nem illeszkedik egymáshoz. Ebből sok probléma származhat, ha a kockázati tőkebefektető mint tulajdonos formális vagy informális hatalmánál fogva rossz kontextusban akarja hasznosítani meglévőt tudását a startup „javára”. Ilyen tudás lehet például egy befektetőnél, hogy