Mészáros Ernő (szerk.)

Légkör-bioszféra kölcsönhatások


Metán

A metán a levegőben a legnagyobb koncentrációban előforduló szerves vegyület. Elsősorban szerves anyagok bomlása során szabadul fel (2.3. alfejezet). A természetes források (mocsaras, lápos, valamint édesvízzel tartósan borított területek, kérődzők és termeszek oxigénmentes emésztőrendszere) erőssége a legújabb vizsgálatok szerint összességében évente több mint 200 Tg-ra tehető (szénben kifejezve). A metán légkörbe bocsátásához az emberi tevékenység hasonló mennyiséggel járul hozzá (2.3. alfejezet). Így elsősorban az állattenyésztés, a rizstermesztés, valamint a hulladékkezelés miatt évente jelentős mennyiségű metán kerül a levegőbe. Mint látható, az antropogén metánkibocsátás összevethető a természetes fluxussal. Így érthető, hogy a metán koncentrációja az ipari forradalom kezdete óta mintegy 0,72 ppm-ről napjainkra 1,9 ppm-re emelkedett (Haszpra, 2019). Az emelkedés különösen erős volt az utóbbi évtizedekben. Mint az előző fejezet 2.10. ábrája mutatja, 1985-ben az átlagos globális koncentráció 1,65 ppm volt, amely 2018-ra több mint 1,85 ppm fölé emelkedett. Ez azt jelenti, hogy 33 év alatt a növekedés mértéke 12% volt.

Légkör-bioszféra kölcsönhatások

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 646 7

A Föld különböző tartományai (kőzetöv, vízburok, légkör és bioszféra) szoros kölcsönhatásban vannak egymással, közöttük állandó anyagcsere zajlik. Az elemeket/vegyületeket hatalmas anyagforgalom, a biogeokémiai körforgalom mozgatja. Az anyagcsere különösen gyors és jelentős a légkör és a bioszféra között, ami egyrészt biztosítja a légkör összetételének viszonylagos állandóságát, másrészt tápanyagot nyújt az élővilág számára. A biogeokémiai körforgalmat a Nap energiája tartja fenn, látja el energiával. A növények a napenergia segítségével alakítják át a levegő szén-dioxidját és a vizet szerves anyagokká, miközben a légzéshez, a légköri ózonképződéshez és a kémiai folyamatok szabályozásához elengedhetetlen oxigént bocsátanak ki. Jelen kötet célja a biogeokémiai körforgalom légkör és bioszféra közötti ágának részletes bemutatása. Ennek keretében a szerzők tárgyalják a szén, az oxigén, a nitrogén, a kén és a szerves anyagok ciklusának részleteit. Külön fejezetben foglalkoznak a legfontosabb földi anyaggal, a vízzel, valamint a víz körforgalmát elősegítő légköri aeroszol részecskék tulajdonságaival és hatásaival. Végül megvizsgálják a levegő bioszferikus szabályozásának kérdését. A biogeokémiai kutatások, és ezen belül a légkör-bioszféra kölcsönhatások tanulmányozása lényegében néhány évtizede indult. Ebben szerepet játszott annak igénye is, hogy az emberi tevékenységnek az anyagáramlásban keltett zavarait és a zavarok okait (éghajlatváltozások, ózonlyuk, talajok elsavanyodása stb.) feltárják. E kötet szerzői fiatal kutatóként együtt kezdték meg ilyen jellegű vizsgálataikat. Életpályájuk szorosan összefonódott a biogeokémia fejlődésével, amelyről a könyv forgatásával ismerkedhet meg az olvasó.

Hivatkozás: https://mersz.hu/meszaros-legkor-bioszfera-kolcsonhatasok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave