Ahogy fentebb is jeleztük, a különféle adatbázisok az állami tulajdonú cégek valamilyen hagyományos definícióját (általában többségi állami tulajdon, vagy valamilyen küszöbérték feletti tulajdonlás) alkalmazzák. Azonban a mai SOE-k lényeges tulajdonsága, hogy az állam jóval kisebb tulajdonrészt birtokol, a magánbefektetők tulajdoni hányada pedig a korábban megszokottnál sokkal nagyobb. Ehhez kapcsolódva a SOE egy új fajtája is megjelent, melyben az állami tulajdonrész vagy nem feltétlenül jelent állami irányítást, vagy az állami irányítás jelentős tulajdoni hányad nélkül is gyakorolható – vagyis nincs szoros kapcsolat az állam részesedésének nagysága és tulajdonosi befolyásának mértéke között (Diefenbach–Sillence, 2011; Bruton et al., 2015). Ezek az újdonságok a visegrádi országokban is megfigyelhetők (ld. pl. az új EU-tagok esetében Matuszak–Szarzec; 2018; Lengyelországban ld. Baltowski–Kozarzewski, 2016, vagy Magyarországon ld. Szanyi, 2016, vagy kifejezetten egy magyar állami tulajdonban lévő cég esetében ld. Antalóczy–Sass, 2018). Miért fontos ez a különbségtétel? Az állami tulajdonú cégeket korábban bizonyos társadalmi vagy gazdasági célok érdekében alapították (munkahelyteremtés általánosságban vagy bizonyos csoportok számára, stratégiai jelentőségű kutatás-fejlesztés végrehajtása, közszolgáltatások nyújtása stb.). Manapság a magántulajdoni részesedés növekedésével egyes állami tulajdonú cégek úgy működnek, mintha teljesen magánkézben lennének, és ezért profitmaximalizálásra törekszenek. Így az SOE-k gyakorlatában gyakran jelennek meg vegyesen a kereskedelmi és nem kereskedelmi (vagy profit és nem profit) célok (Európai Bizottság, 2016).