Általánosságban elmondható, hogy a külföldi leányvállalatokkal rendelkező, relatíve nagy méretű cégek meglehetősen ritkák a visegrádi országokban. Csehországban a ČEZ egy állami tulajdonú regionális multinacionális vállalat, melynek leányvállalatai vannak Bulgáriában (4 felvásárlás 2005-ben és 2006-ban), Romániában (2005-től), Lengyelországban (2006-tól), Magyarországon (közel 8%-os tulajdoni részesedés a MOL-ban), Szlovákiában, Törökországban és Albániában.1 A többi fontos külföldi befektetőhöz tartozik még a Zentiva a gyógyszeriparban és a Skoda az autóiparban, melyek eredetileg cseh cégek voltak, de most már a francia Sanofi és a német Volkswagen tulajdonában vannak, tehát már nem cseh irányításúak (Zemplinerova, 2012). Jelentősek ezenfelül – az előzőekben mutatott statisztikáknak megfelelően – a pénzügyi holdingvállalatok, amelyeknek sokszor külföldön van a központjuk, de ellenőrző tulajdonosuk cseh (Sass–Vlčkova, 2019). Az Ihned (2019) szerint majdnem 13 ezer olyan cseh cég van, amely adóparadicsomokban bejegyzett vállalat tulajdonában működik. A külföldön is befektető cseh cégek közül tulajdonképpen csak három, a ČEZ (energia), az Agrofert (vegyipar) és az EPH (energia) központja van Csehországban. Ha ugyanakkor megnézzük a leggazdagabb cseh magánszemélyek listáját, a tíz leggazdagabb cseh cégei közül hétnek van külföldön a központja, pl. a PPF-csoportnak (pénzügy; Hollandia), KKCG (energia, beruházás; Svájc), CPI (ingatlan, Luxemburg), Sev.en Commodities (energia, Liechtenstein), Penta Investments (beruházás, Ciprus), Avast (szoftver, Nagy-Britannia) (Sass–Vlčkova, 2019). Az ő külföldről külföldre megvalósított beruházásaik természetesen nem szerepelnek a cseh nemzeti bank adataiban, vagyis a cseh multinacionális cégek jelentősége sokkal nagyobb lehet, mint eddig gondoltuk – habár kapcsolatuk a „valódi” anyaországgal a fentieknek megfelelően lazább, mint ha ott lenne a székhelyük.