Ricz Judit előadása címével feltette a kérdést: Brazília a hierarchikus államvezérelt kapitalizmus csapdájában? – és ezzel mindjárt előre is vetítette alaptételét: a hatalmas dél-amerikai ország az örök ígéret, mely sosem éri el a Stefan Zweig1 által jósolt jövőt, államkapitalista, hierarchikus és felülről, vagy még pontosabban központilag, föderális szintről vezérelt működésmódjával, inkább egyedi, mint tipikus fejlődési modellként, a legutóbbi, már kellő időtávlatból felmérhető, lezárult ciklusban, 2003 és 2012 között is csapdában maradt. Ami nem jelent mást, mint hogy lehetőségeihez és az elvárásokhoz képest alulteljesít, és ebből a pozícióból hosszú távon nem tud kimozdulni: a nyersanyagexporttól való függőség nemhogy csökkent volna, hanem erősödött; a feldolgozóipari termelés visszaesett; az infrastrukturális beruházások alacsony szintje és nem hatékony elosztása a gazdasági növekedés korlátja; a termelékenység növekedési rátája alacsony, és messze elmarad más feltörekvő országok értékeitől; valamint a gyors ütemben növekedő reálminimálbérek rontják a brazil gazdaság nemzetközi versenyképességét; ahogy az oktatási rendszer gyengeségei is, az ország diáksága a PISA-felméréseken rendre gyenge eredményt ér el, Brazíliának nem sikerül kitörnie az alacsony képzettségen és alacsony béreken alapuló termelési rendszer fogságából – állítja Ricz Judit forrásokkal és statisztikákkal kellően alátámasztva. Nagyívű áttekintéséhez a nemzetközi és magyar nyelvű szakirodalom jelentős részét jól ismerve, megfelelően szelektálva használja.