Hévizi Ottó

Teóriák stílusai

Nyugvások, egyensúlyok

„Bizonyosság, bizonyosság (certitude), érzelem, öröm, béke”, ezekkel a szavakkal ragyogott fel Pascalban a megvilágosodást hozó „tűz” a hitben lelt bizonyosságról. „A filozófia fő törekvése, sőt értelme mindenkor az volt, hogy létezési és élettényekben olyan bizonyosságra leljen, amely megáll önmagában, egyáltalán nem függ más tényektől, saját erejéből létezik.” Ezt már az a Zalai Béla írja (1984: 255.), aki ugyanakkor, mint láttuk, maga mondja ki, hogy a „bizonyosság” megszerzési módja már kétféle gondolkodói alkat szerint polarizált: a Kérdés vagy a Válasz metafizikáját előnyben részesítő habitus szerint. Wittgenstein szerint is a „gondolatok békéje” (Friede in den Gedanken) a filozófia célja. De ő is megjegyzi a Culture and Value-ban, hogy gondolati vándorlásainkban nyugvópontra lelni, és babérjainkon megülni nagyjából annyit tesz, mint „elaludni a hóban és megfagyni”. És ő is két irányban, kétféle, racionálisan egyenrangú „gondolkodás stílus” felé tájékozódott.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 651 1

Filozófia

A múlt század radikálisan kibővítette a stílusok ősi fogalmát. A 20. század elején a stílus az addigi artisztikum- és retorika-központúságon túl már eszmei (ideológiai) vonásokat is magára vett. Később megjelentek, a század derekától pedig megszaporodtak az intellektuális stílusok mind a humán- és a természettudományokban, mind a filozófiában. Az ezredfordulóhoz közeledve pedig feltűntek az úgynevezett metastílusok is. A stílus fogalma ma már „rendszerek látens játékterét jelöli” – az esztétikáét és az ontológiáét, az ismeretelméletét és az egzisztenciafilozófiáét, mindezt „radikális pluralitással” (James, Rorty), olykor kétértelműen. Hiszen ha az ősi íróvessző, a stylus képét, amelynek éles hegye karcolt, spatulavége viszont törölt, metaforikusan visszafordítjuk a stílus fogalom mai használatára, mindkettőről elmondható a különös kétértelműség: eleje létezés, vége jelentés, eleje érzék, vége értelem, eleje egyedi, vége általános, eleje sajátos, vége különös, eleje jelenbeli, vége történeti. Ma a stílusok fogalmi határai, „eleje és vége” közt nincs biztos fogás, megragadható közvetítés. Nyilvánvaló, hogy átgondolásukhoz új elméleti keret szükséges. Erre a könyv a karakterstílusok, mintázatstílusok és ellenpontstílusok (metastílusok) fogalmának bevezetésével tesz javaslatot. Azt mutatja be, hogy rendszerük játéktere együtt fejez ki jelleget, készletet és választást immár a teóriák világában is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hevizi-teoriak-stilusai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero