Hévizi Ottó

Teóriák stílusai


Labilis viszonyok dicsérete

Érzékelünk; felfogunk. Anomáliát észlelünk; problémát látunk. Kérdésességre figyelünk fel; fogalmak alá rendeljük. Súlyosságot (problematikusságot) mérünk fel; dilemmává élesítjük. Reflexiók zajlanak bennünk, reflektálásra törekszünk. Környezetünkre nyitott felfogószervként működünk; visszazárulunk elemzéseink birodalmába. Elhatározással, új elv megadásával kísérletezünk; megoldási hipotéziseket állítunk fel egymás után. Átértékeljük ismereteinket, akár teljesen is; tudásfolyamatokat indítunk be, akár külön utakon is. Egészlegesen ellenőrzünk; szekvenciálisan korrigálunk. Biztonságunk mérlegén mérünk a ráhagyatkozások bizalmi súlya szerint; bizonyosságunk mércéjével értékelünk a megbizonyosodás hitelessége szerint. Periférikus látással fedezzük fel az igazságot arról, mely nemcsak megeshet, de valóban van is; éleslátással ítéljük meg a feltalált igazságot, hogy vajon annak lényege, ami van, nem lehet-e mégis másképp.

Teóriák stílusai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 651 1

A múlt század radikálisan kibővítette a stílusok ősi fogalmát. A 20. század elején a stílus az addigi artisztikum- és retorika-központúságon túl már eszmei (ideológiai) vonásokat is magára vett. Később megjelentek, a század derekától pedig megszaporodtak az intellektuális stílusok mind a humán- és a természettudományokban, mind a filozófiában. Az ezredfordulóhoz közeledve pedig feltűntek az úgynevezett metastílusok is. A stílus fogalma ma már „rendszerek látens játékterét jelöli” – az esztétikáét és az ontológiáét, az ismeretelméletét és az egzisztenciafilozófiáét, mindezt „radikális pluralitással” (James, Rorty), olykor kétértelműen. Hiszen ha az ősi íróvessző, a stylus képét, amelynek éles hegye karcolt, spatulavége viszont törölt, metaforikusan visszafordítjuk a stílus fogalom mai használatára, mindkettőről elmondható a különös kétértelműség: eleje létezés, vége jelentés, eleje érzék, vége értelem, eleje egyedi, vége általános, eleje sajátos, vége különös, eleje jelenbeli, vége történeti. Ma a stílusok fogalmi határai, „eleje és vége” közt nincs biztos fogás, megragadható közvetítés. Nyilvánvaló, hogy átgondolásukhoz új elméleti keret szükséges. Erre a könyv a karakterstílusok, mintázatstílusok és ellenpontstílusok (metastílusok) fogalmának bevezetésével tesz javaslatot. Azt mutatja be, hogy rendszerük játéktere együtt fejez ki jelleget, készletet és választást immár a teóriák világában is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hevizi-teoriak-stilusai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave