Előítéletességgel foglalkozó könyvének egyik fejezetében Allport az előítéletesség és a vallásosság közötti kapcsolattal foglalkozva megállapítja, hogy az egyházias-intézményesült vallásosság potenciálisan növeli az előítéletet. A felekezethez tartozók közelebb állnak az autoritárius karakterhez, nem kritizálják az egyházat, és nem reflektálnak a vallásra, gyakran etnocentrikusak is, s a személyiségük is inkább az éretlen kategóriába sorolható. Ezt nevezi Allport külsődleges vallásosságnak. Ezzel ellentétben a belsődleges vallásosság alapja az érett személyiség, amely képes a vallás kritikai vizsgálatára, és az előítéletességet csökkentő nézetek felé hajlik. A külsődleges vallásossággal jellemezhető egyén a vallást a saját céljai elérésére használja, hasznosnak tartja a szocializáció, a biztonság és a társaság szempontjából. Csak szelektíven szemléli a vallást, hogy a saját érdekeit legitimizálja. Teológiailag a külsődlegesen vallásos ember Isten felé fordul, de nem fordul el saját magától, számára a vallás eszköz a magán- és csoportcéljai eléréséhez, a belsődlegesen vallásos ember érdek nélkül vallásos, az Istennel való kapcsolat maga a cél.