A dimenziók lényegi különbözőségét hangoztató elképzelés egyik alváltozatában a szent egyetemességet a profán eltorzult változatával állítják szembe. Ez esetben a szent egyetemességgel mint tökéletességgel egy hamis istenkép jegyében szakralizált világiasság áll szemben. („A »magyarok istene« kifejezés az etnikai valóságot a vallási elé helyezi, és egy nemzeti csoport nem egyetemes, hanem specifikus istenképére helyezi a hangsúlyt, így érzések szintjén visszavezet bennünket a pogányság patriarchális, törzsi, nemzetségi isteneihez” − katolikus történész; „A magyar nemzethez való tartozásunk gyökerei eléggé rossz beidegződéseken nyugszanak: a társadalom alsó rétegeinek, a kisebbségeknek a kirekesztésén, mely nem sok minden közös elemet tud felmutatni a kereszténységgel” − katolikus fizikus; „Rossz hagyományt követve a mostani hatalom is nyíltan kezdett a saját retorikájában biblikus és keresztény jelképeket, utalásokat használni, sőt gesztusokat tenni, azt a látszatot keltve, hogy teljes mellszélességgel támogatja a keresztény egyházakat. Ennek legszomorúbb, egyben legkomikusabb jele a Szabadság téri emlékmű. Ez bálványimádás” − katolikus tanárnő.)