Hazánkban háromféle Krisna-hívő található. Négyötödük a Krisna-mozgalom fő ágához, az ISKCON-hoz tartozik,1 egytizedük az ISKCON-t elhagyó Govinda maharadzsát követő magyar vaisnavákhoz, ugyancsak egytizedük pedig a közülük kiváló Magyar Brahmana Misszió tagjaihoz. A Magyar Vaisnaváknak hat nagyobb városban vannak bázisaik, egy részük pedig a Balástya melletti Nandafalván él. Ehhez a csoporthoz mintegy százötvenen tartoznak, köztük ötven körüli avatottal. A Magyar Vaisnava tagjai kevéssé ragaszkodnak a formalitásokhoz, mint az ISKCON-tagok: a férfiak nem borotválják le a fejüket, és csak otthon viselik a hagyományos öltözetet, csak otthon festik fel magukra a szent jeleket, és még a csokoládéevés is megengedett számukra. Ők nem gyűjtenek adományokat, mint az ISKCON-tagok, s missziós munkájuk is más jellegű. Szorosabban kapcsolódnak mind az európai, mind a magyar kultúrához. Védikus témájú színdarabokat adnak elő, magyarra fordítják a védikus szent énekeket, és magyar népdalok dallamára is éneklik őket. Ellenezve a monasztikus életet a házasságot és a családi életet tekintik a legmegfelelőbb életformának, s valamennyien pénzt keresnek, többségük vállalatoknál. Értékelik a személyes szabadságot, s mind a teológiát, mind a vallásgyakorlatot tekintve kevésbé fundamentalisták, mint az ISKCON-hoz tartozó Krisna-hívők. Színvonalas kiadványokat publikálnak, melyeknek vallási-filozófiai tematikája jóval szélesebb a saját vallásukénál. Népszerűsítő és tudományos előadásokat tartanak a védikus kultúráról. Az ISKCON-hoz tartozó hittestvéreikhez a Magyar Vaisnava tagjai tisztelettel és megértéssel viszonyulnak, de a saját útjukon szeretnének továbbmenni.2