A művészetekkel való kapcsolat erősségét – a „nagyon gyakran” (5) és a „nagyon ritkán” (1) közötti ötfokú skálával – vizsgálva nem tapasztaltam jelentős eltérést sem a vaisnavák és a keresztények, sem a két vaisnavacsoport között. A művészetekkel való kapcsolat intenzitását ötfokú skálán mérve (figyelembe vettük harminc értékes irodalmi mű és film ismertségét és kedveltségét, a regény- és versolvasást, a filmnézést, a zenehallgatást, a színházlátogatást, az – amatőr – művészeti tevékenység végzését, a műélvezettel kapcsolatos cselekvő-passzív beállítódást és a Trilla című Örkény-novella értelmezését) ez a sorrend alakult ki: evangélikusok (3,5), katolikusok (3,5), nem vallásosak (3,4), reformátusok (3,3), buddhisták (3,2), ISKCON-tagok (3,1), MBM-tagok (3,0), adventisták (3,0), baptisták (3,0), Jehova-tanúk (2,9), pünkösdiek (2,7). Ehhez képest jelentősebbek az eltérések a vallás és a művészet kapcsolatának megítélésében. Erről már − indirekt módon − meggyőződhettünk az arra a kérdésre adott válaszokból, hogy mi nem való a vallásos embernek, de közvetlenül is rákérdeztünk oly módon, hogy véleményeztettük (ötfokú skála segítésével: 1 = egyáltalán nem ért egyet, 5 = teljesen egyetért). „A művészetből sok mindent meg lehet tudni Istenről.” és a „Mivel a művészet lényegét tekintve a világi dolgok közé tartozik, ezért a műalkotásokat illetően nagymértékű óvatosságra van szükség.” kijelentéseket.