Ezt a katolikus mozgalmat kilenc katolikus pap közössége indította még a 19. század végén. Eredetileg a tíz−tizennyolc éves fiúk tanításával és nevelésével foglalkoztak Néri Szent Fülöp és Don Bosco elvei szerint, különös figyelmet fordítva a szegény gyerekekre. Lelki mentoruk és támaszuk Prohászka Ottokár volt, céljuk pedig, hogy Magyarország – Szent István király szándéka szerint – valóban Mária országa legyen. A cserkészmozgalom magyarországi megjelenésekor a Regnum a módszer egyik első alkalmazójaként a cserkészet gyakorlati, jellembeli és a természet szeretetére nevelését a Mária Kongregáció vallásos és erkölcsi nevelésével ötvözték. A militarizálódó cserkészet és a Regnum között az 1940-es években megszűnt a hivatalos kapcsolat. 1951-ben a szerzetesrendekhez és más egyházi közösségekhez hasonlóan a Regnum tevékenységét is betiltották, de a folyamatos zaklatások ellenére is (a katolikus ifjúsági szervezetek közül egyedüliként) folytatta a tevékenységét, titokban szervezve a csoportok találkozóját, a táborokat és más eseményeket. Ez idő alatt a nevelés kiegészült a lányokéval is. A hetvenes években ebben a mozgalomban is új hangsúlyt kapott a világiak felelősségvállalása. Az üldözés alatt a laikus vezetők tartották össze a csoportokat a szabadlábon lévő regnumi papok körül. Idővel az ifjúsági csoportok tizennyolc éves koruk után is együtt maradtak, így a Regnum minden korosztály számára nyitott lett. 1982 januárjában megindult a regnumi közösség három féléves vezetőképző tanfolyama, a „Patkoló”.1